Szerintem annak, hogy valakiből hiányzik az anyai ösztön, egyrészt biológiai, másrészt lelki okai vannak. Biológiai ok alatt a hormonális rendszer működését értem. Bár annyira nem értek hozzá, hogy mi, hogyan, meddig, de a tapasztalatok alapján ez is közrejátszik. A lelki oldalt nem ecsetelem, mert ez eléggé egyedi.

Mindenesetre semmiképp nem nevezném társadalmi beilleszkedési zavarnak, egyszerűen egy állapot. (Azok, akik devianciának tekintik, gyakran a homoszexualitáshoz is úgy állnak hozzá, hogy betegség, gyógyítani kell, menjenek pszichológushoz vagy paphoz, halálos bűn stb. Ja, és az is nagyon tipikus, hogy a pedofíliával azonosítják.)

Egyébként én sem rajongok a gyerekekért, de - gondolom - ez már kiderült. Az édibédi babapopsik teljesen hidegen hagynak, és nagyon kínos, amikor mindenki azt várja tőlem, hogy olvadozzak a láttukon, nekem meg "nem megy". Viszont nem iszonyodom tőlük egyáltalán, és a nagyobbacska (3-4 éves) gyerekekkel általában elég jól megértjük egymást.

Nálam az okok valószínűleg biológiaiak, mert semmiféle úgynevezett "szingliagymosás" nem hatott rám, sok szempontból sosem voltam az a tipikus nő, és ez zsigeri, nem pedig elvi ügy. (Nem, nem vagyok bajszos, frigid leszbi.)

Mindenki azzal jön, hogy a hormonok majd jól helyretesznek. Nem zárom ki, hogy így lesz, de egyelőre nem látom jelét.