Szerintem egyébként a történeted a példa arra, hogy sose késő...na jó, majdnem :)

M. néniben alighanem nem volt korábban túl sok olyan vonás, amitől egy gyerek -akár a sajátja- szerethette volna. Ezek szerint most van - és lett olyan gyerek, aki szereti, meg akit szeret.

A barátnődnek se késő. Késő ahhoz, persze, hogy szoros kapcsolata legyen gyerekkorában az anyjával, ez neki nem jutott :( (ahogy az anyjának se jutott abból, hogy milyen boldogító dolog tud lenni egy ilyen kapcsolat egy gyerekkel) De ahhoz nem késő, hogy most jobb legyen vele a kapcsolata, meg ahhoz se, hogy más kapcsolatoktól boldog legyen. Kívánom neki, ismeretlenül is :)