Hegyalja, de élet

 

Szálla alá egy madár,

Madarasi mátka.

Szálla széppé tett határ

Szegletes csúcsára.

 

Fűzfaágon kiköltött

Rügy a csemetéje.

Fecsketorkot elhagyó

Hang az ünneplője.

 

Olyan hegy ez madaram,

Kristályos a csendje.

Hamarjában elveszett     

Isten szedte rendbe.

 

Szeme tüze égető

Napmeleg a nyárba,

Homlokomon szárnya sül

Röpke mosolyába.

 

Nyíl az égen nem suhant

Soha sebesebben,

Mint hogy szemem kulcslyukán

Átbucskált szívembe.

 

Üveghegyen túl a szárny

Testem tartsa rendbe -

Kristályba hűlt hőharang

Csengess be az életbe  

Rendelem magam.