Ma érkezett egy doboz, az alábbi használati utasítással: "Gratulálunk. Ön egy páratlan termékhez jutott. Ebben a dobozban egy darab, rövid hatósugarú, korlátozott idejű Mosoly található. Talán furcsának találja, hogy lehetséges emberi mosolyt dobozba zárni, milyen butaság, gondolhatja. De azért, vallja be őszintén, izgatja is a dolog. Izgalomra azonban semmi ok, a doboz valóban mosolyt tartalmaz. A mosoly manapság igen ritka dolog lett, mondhatni vadászni kell rá, ezért is vallhatja szerencsésnek magát az, aki rendelkezik egy biztos mosolyforrással. Ráadásul ebben a dobozban őszinte mosoly kucorog. (A mosolynak ugyanis több fajtája van: őszinte, hamis, kárörvendő, ahogy a kutyák mosolyognak, diákmosoly vizsga után, mosoly, amely Si-Huang-Ti ajkát hagyta el egykoron, valamint: madármosoly, a halálraítélt utolsó mosolya, monalisamosoly, pisztrángfogásamerikábantörpemosoly, és a mosoly, ami akkor jelenik meg, amikor a következő felkiálltást hallja az ember: Maga égetni való gonosz asszony, elmulasztotta egy a tíz arányban vízzel higítani!) Cégünk hosszú kutatási folyamat után, a legkorszerűbb technológiát használva, 100%-ig újrafelhasználható alapanyagokból képessé vált ügyfelei teljes megelégedésére szolgáló mosolyt előállítani. Vigyázat! A mosoly kényes jószág, indokolatlanul ne tegye ki erős napfénynek, vagy rázkódásnak. Figyelem! A termék egyszer használatos, a doboz felnyitásakor a mosoly kiszabadul, és soha többé nem lehet visszagyömöszkölni. Ezért ajánlatos a mosolyt csak akkor kiengedni, ha valóban szükség van rá. Ebben az esetben a dobozt előbb résnyire nyitva szoktassuk hozzá a mosolyt a fényhez és a levegőhöz, majd egy erőteljes mozdulattal tárjuk fel a sötét belsőt. Ezután várjunk mozdulatlanul, amíg előóvakodik a doboz kis lakója. Nem szabad ráijeszteni, mert könnyen elillan. Meg kell várni, amíg megtelepszik az arcunkon. Először csak enyhe, csiklandós érzés, aztán egy határozott rándulás a szánk sarkában, a ráncok gyűrődése a szem körül és végül íme: Mosolygunk!" Izgatott lettem, hiszen régen nem mosolyogtam. Tervezgetni kezdtem, hogy mikor lenne alkalmas kinyitni, hogy mikor nem volna pazarlás. Aztán kihívtak a szobából, és mire visszaértem, a doboz nyitva volt az asztalomon. Azóta a kollégáim arcát fürkészem, bizalmatlanul és csalódottan. Ha valamelyik szobából nevetést hallok, váratlanul benyitok, a folyosón szembejövőknek belenézek az arcába. Nem tudom, melyikük nyithatta ki, amikor rámnéznek, mind olyan furcsa arcot vág. Egyáltalán nem mosolyognak!