Sajnos még nem volt időm végigolvasni a topikot, ha valaki már betette, akkor bocs.
Gyurcsány-blog » Nem kvaterkázni jöttünk össze
Létrehozta: Gyurcsány Ferenc 2006.04.06 11:24
Van aki azt mondja, hogy rámenős voltam. Igen ám, de nem kvaterkázni jöttünk össze. Nem azért jöttünk össze, hogy felolvassuk a pártprogramokat, hanem azért, hogy megvitassuk az ország dolgát. Hogy szembesítsük egymást téves vagy hibás állításainkkal, programjaink gyenge részeivel. Sőt, teszem hozzá: személyiségünk, magatartásunk vitatható, kritizálható darabkáival is. Erről szól a vita!
És van egy rendkívül fontos dolog, amit muszáj most elmondanom. Amióta a politika színpadára léptem, azóta hatalmas dózisban kapom a támadásokat. Az elmúlt időszakban a szocialista párt egésze is azzal szembesült, hogy bizony gyakran nemzetét eláruló hazátlan bitangként ócsárolják. Érdekes, hogy ezek a rendkívül durva kijelentések és támadások, mindig akkor hangzanak el, amikor nem vagyunk ott. Ha valaki végignézi, hogy mit mondanak az MSZP-ről és rólam a Fidesz vezetői és támogatói a Fidesz kongresszusán, vagy a Kossuth téren, akkor nagyjából azt láthatja, hogy nincs olyan válogatott szidalom, amit ne vágtak volna a fejünkhöz. „A komcsi mindig csalni fog” – ugye emlékszünk? De, volt itt Sztálinozás és még az is, hogy „Gyurcsány és bandája takarodjon”. És akkor még nem is sorolom ide azt, amit a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének kedvenc lapjai, minden nap és minden héten elmondanak rólunk. Amikor találkozunk, amikor nyilvánosan meg lehetne vitatni – így volt ez például tavaly nyáron –, hogy tényleg olyan nagy bajban van-e az ország, hogy holnap mindjárt össze fog dőlni, akkor az ellenzék vezetője azt mondja: óh, hát ne foglalkozzunk a számokkal, ne foglalkozzunk a múlttal. Amikor tegnap találkoztunk, akkor nem mondta el ugyanazokat a bántó, sértő megjegyzéseket az elnök úr a szemembe, amelyeket ő vagy hívei elmondanak a távollétemben.
A két magatartás között egészen nyilvánvaló a különbség. Én offenzíven és keményen számon kérem Orbán Viktortól mindazt, amit ’98-ban ígért és most újra megígér. Szembesítem, és időnként határozottan kritizálom programja és politikája gyenge pontjaiért. Időnként iróniával, de lehetőséget teremtve, hogy válaszoljon rá. Nem a háta mögött, nem akkor, amikor ő nincs ott. A két magatartás között ez a legfontosabb különbség. Mindig és mindenhol mást mondani, az nem jó.
Teljes tévedés azt gondolni, hogy mi itt egymással vívunk személyes csatát. Van két különböző program, két különböző mentalitás, két különböző személyiség. Muszáj látni és láttatni az eltéréseket, és persze muszáj láttatni azt is, amiben hasonlóak vagyunk.
Azért az elképesztő, hogy úgy beszélünk gazdaságról, úgy beszélünk nyugdíjakról, úgy beszélünk családtámogatásról, hogy tényszerű adat vagy szám még véletlenül sem hagyja el az ellenzék vezetőjének száját. Egy családban is, amikor döntenek, akkor bizony megnézik mi, mennyibe kerül, mire futja, és mire nem futja, és a végére, amikor dönteni kell, akkor bizony jönnek a hideg és rideg számok.
Fontos volt a vita, mert ezután még többeknek válhat világossá milyen utak közül lehet választani. Mert nem egyszerűen miniszterelnököt, pártot, hanem különböző utakat választunk a hétvégén. Igen, arra törekedtem, hogy derüljön ki minél világosabban, hogy a két út miben tér el egymástól. Meg akartam mutatni, hogy tele van reménnyel és lehetőséggel ez az ország, hogy jobban teljesít, mint sokan gondolnák és ez a magyar emberek teljesítménye. A riválisom arra törekedett, hogy eltakarja a programok közötti különbséget. Arra törekedett, hogy a lehetőségek helyett főként a gondokat és a hibákat sorolja. Világos a helyzet, és talán világosabb a választás lehetősége.
Így állunk kedves barátaim. Ma pedig egy újabb vita vár ránk, már négyesben. Fontosnak gondolom a sokszínű, négypárti parlamentet, ezért örülök, hogy a két kisebbik párt vezetője is kifejtheti álláspontját. Addig még sok a munka, továbbra is elsősorban az árvíz köti le az energiáimat. Van ezzel még dolgunk, és nekem személy szerint is sok teendőm délelőttre.
Hát akkor tegyük a dolgunkat. Húzzunk bele barátaim!