A Földhöz

 

Arcom, mint a Hold

kráterekkel lyuggatott

Arcom komoly, nem mosolyog

rajtam nevetnek a csillagok.

 

Nap hevít és éj dermeszt

négyhetente eltemetsz

Elfogyok és megnövök

senki se kéri, mégis jövök.

 

Ha ébren vagy, nem látsz

glóriád kékesen pompáz

De ha alszol, feljövök

csendet súgok, álmot őrzök.

 

Keringek és zuhanok

egyetlen társad én vagyok

Taszítlak és húzol

játszom veled és nyúzol.

 

Ha itt vagyok, én hallgatok

kutyák vonítanak dallamot

Ha nem volnék, csönd lenne

az éj is elveszne benne.

 

Én szürke vagyok, szerény

álmom is csak a remény

Te színes vagy és élénk

játszadozol mit sem sejtvén

 

Hogy tengereid sima színe

nélkülem tajték lenne

Elszöknék, ha engednél

de tovább  te sem élnél.

 

Együtt megyünk kéz-a-kézben

ismeretlen ismertségben

Te fortyogsz még, én kihűltem

kiszakadtam belőled.

 

Ha felnézel, majd megérted

miért őrizlek téged

Összeköt valami bennünket:

te belőlem vagy, én belőled.