Kedvesem!

Ne is foglalkozz velem. Vagyok, amilyen vagyok. Szerencsédre ez rád nem rak semmi különösebb terhet. Nyugodtan el is tekinthetsz tőle. De ugye akiket idéztem, nem akarod szintén egyöntetűen lehülyézni?

Tőlük talán tudnál valami kis értéket begyűjteni, ha akarnál.  A gondolatokkal foglalkozz, ne velem. Nem veszed észre, hogy éppen azért nem a magam szavaival és gondolataival szólok inkábbb, hogy az ilyen kisszerű kötekedések hiábavalóságától mentesítsük egymást? Hányszor kell még ezt közölnöm.

Édeske! Az itt a baj, hogy a valósággal szembenézni nagyon nehéz feladat, mivel a helyzet is igen súlyos. Ezért jobb az egészet elhazudni. Legegyszerűbb módja, hogy én mint hülye kapok egy besorolást, és máris sikerült kibújnod a kötelezettség alól, hogy szembesülj bizonyos kellemetlen törvényszerűségekkel.

A feladat nem az, hogy engem minősíts, hanem az, hogy magadat szembesítsd az idézett gondolatokkal, szövegekkel. Ez nagyon nehéz, tudom. De ezen áll, vagy bukik minden. A legtöbb ember elhazudja önmagát és a valóságot, mert túl gyenge ahhoz, hogy szembe nézzen vele. Jobb szenderegni...

"A butaság jó puha párna." /Egon Friedell/