Na, közben jöttek válaszok, én is válaszolok.

Szegény gyerekként nöttem föl, 3 gyerekes munkás családban, nem éreztem sose érdemnek. Nem szerettem, ha ezért támogatnak.

A családi háttérről pár szó: kaphattunk volna lakást a 3 gyerekre, nem kértünk, építettünk, bár bérből és fizetésből éltünk. A férjem bele is helt 10 éve. Én egyedül élek, azért lehetek nyugdíjas, mert ledolgoztam 38 évet.

Az egyetemet 3 gyerekkkel, munka mellett, és építkezés közben végeztem, ami a kétkezi munkát illeti, profi vagyok csákánypzásban, betonozásban, és egyéb kétkezi munkában. És a 3 gyerekem azt mondja nekem, most, felnőtten, hogy nálam jobb anyát el sem tudnának képzelni. És szegény férjem úgy ment el, hogy neki én voltam a legfontosabb a világon. ennyit bírtam tenni.