Az a szavazó, aki most netán Gyurcsányt egy kötekedő otromba embernek tartotta, korábban láthatta őt táncolni, családja körében naon sokszor, idős emberek közt, gyerekekkel, megnyilatkozott az édesanyjáról

Gyurcsány:

Ebben a minőségemben találkoztam Deutschcsal, ha jól emlékszem, a veszprémi felsőoktatási, egyetemi diákparlamenten. Addigra már erősen rájuk szálltak, talán már túl voltak az ügyészségi figyelmeztetésen és a felszólításon, hogy hagyják abba. Emlékszem, éjszaka beszélgettünk Deutschcsal, sokáig le-föl sétáltunk, és egyre csak azt mondtam neki: „Nem értitek? Ezekkel úgysem lehet megegyezni."
- Kiket értett „ezek"-en?
- A hatalmat. Én, aki magam is oda tartoztam, ez nem kérdés.

- Én akkor egy nagyon-nagyon radikális, reformer pasinak tartottam magam, aki állandóan összeveszett mindenkivel, aki lépten-nyomon a maiakhoz hasonló hozzászólásokra ragadtatta magát, csak ezek akkor nem a parlamentben hangzottak el, hanem, mondjuk, a városi pártaktíván...

-

Úgy terveztem egyébként, hogy közben még más egyetemeket is elvégzek, párhuzamosan akartam járni a műegyetemre, az építészkarra és a közgázra, jelentkeztem is, csak nem engedtek egyszerre két helyre járni, jó Köpeczi Béla miniszter utasította el a kérvényemet. Végül azt engedte meg, hogy negyedéves főiskolai hallgatóként úgy jelentkezzem a közgázra, mintha már diplomás lennék, hogy másoddiplomásnak számítsak, ne kelljen felvételiznem, pedig a diplomát csak júniusban szereztem meg. Hát ez volt a kezdet.

 
A kétely nélküli pozitív önkép egészen addig működött, amíg 88-89 környékén ki nem derült számomra, hogy vannak itt azért olyanok is, akik még sokkal messzebbre elmennek.