Nem bomlottam.

magam ellen lázadtam.

Egyet beírok még, a lázadás utáni magam miatt.

 

 

Felesel és -

                               „ha te vagy, parancsolj, hogy

Hozzád mehessek a vizeken” (Máté 14,28)

 

Maholnap Péterem leszel.

Borgőzős alkonyat leng, lágyan

Üszköt robbant a téren

Szégyened háromszor mar belém.

 

Nem, Uram!

 

Láttalak a holt lázári gyolcsban.

Leégett rólad, a sírbolt mérge

Mint júdás markában az őrület

Felmagzott s a mélybe hullt utoljára.

 

Én meg nem tagadlak téged jó Uram!

 

Majd ébresztőt fúj a hajnal.

Te ott állsz összeaszott arccal

Egy háborgó világ fedélzetén.

Illemhely, amit el nem hagyhatsz

Kapitány parányi halászhajó szeméttengerén.

 

Ne hagylak el, Uram! Hiába küldesz!

 

Soha lejjebb nem süllyedhetsz.

Háromszorosan vésetik beléd:

Tenmagad szaggattad a hálót,

Amin át elszivárog a vér.

 

Nem értlek mindig! Most sem értlek!

Adj fület legalább, befogni tanításod,

Lasszót, hogy megértsem!

 

Mások kezében még nem látod magad.

Látsz majd engem mások bilincsében,

Míg kihallik hangod mögül tenmagad

Világvég utáni éjbesüllyedésbe – tartalak.  

Szemfüles Péterem, jer és cseppet se félj!

 

Uram, tudtam, tudtam, belátod! Én nem

Tagadnálak meg! Nem én! Nem én!

 

 …