Fogy az erőm, mint Yodának...

Tehát:
A következő napon bancával mentünk a földalatti folyóhoz, mert nem akartuk kockáztatni, hogy esetleg lekéssük a déli Jeepneyt Puertoba. A 14 órásban már eleve nem bíztunk. Úgy számoltunk, ha 8-kor nyit a nemzeti park, a séta kb. 2-3 óra, be kell menni, vissza kell jönni stb.
Tehát ücsörögtünk a kikötőnél, először, hogy kinyisson a bancaeligazító bódé, majd további embereket várva, de mindenki sétálni akart, mint ahogy általában normális is. A banca oda-vissza 600-ért, csak vissza 500-ért megy (max. 6 ember). Jött egy fülöp család, 4 felnőtt és egy kisgyerek, de melléjük már nem engedtek beülni (business is business). Érdekes, hogy a családfő küzdött a legjobban, hogy mi is mehessünk. Nem sikerült. Egy idő után meguntuk, és mondtuk, hogy akkor megyünk ketten. A nő egy hangosbemondóval elkezdte felszólítani a soron következő 38-as számú bancást, de az csak nem került elő. Úgyhogy egy másik jött helyette. Fel kellett venni a mentőmellényeket, azt mondta követelmény. Eddig ilyennel nem találkoztunk.
Kb. 15 perc alatt oda is értünk, egy kicsit várni kellett, addig a napozó varánuszokat(?) nézegettük.
Továbbirányítottak a beszállóhelyre, ahol mentőmellények és műanyag sisakok serege várt, a csónakos ember is nemsokára előkerült. Én ültem elöl a csónakban, én lettem a lámpás ember, világítgattam ide-oda, meg ahova mondta. Bent egy rakás denevér taláható, különböző cseppkő- és sziklaformák, amiket elneveztek így, meg úgy. A csónakos fickó egy kicsit beljebb vitt, mint a szokásos távolság, mondta, hogy némi jatt fejében szó lehet róla.
A fölgalalatti "folyó" a száraz évszakban inkább csak állóvíz, azt mondta, hogy esős évszakban azért van sodrása. Mindenestre az apály-dagály itt is érvényesül, úgyhogy inkább földalatti tengernyúlványnak nevezném. Két nagyobb belmagasságú "terem" volt , az egyik kb. 65 méter magasságú.
Azt is mondta, hogy volt itt egy olasz kutatócsoport pár éve és az egyik "teremben" kiszállt az egyik a homokpadon és megcsípte egy óriáspók (már nem emlékszem milyen fajtát mondott). Azt hiszem túlélte.
A vége felé már kicsit unalmas volt, hogy "look that formation, it looks like a...,úgyhogy másról kérdezgettük: Jönnek-e ide barlangi merülni, milyen mély a legmélyebb pontján, stb. A fickó már tizenakárhány éve evezget itt, úgyhogy elég sok mindent tudott, az volt az érzésem, ha lekapcsolnám a lámpát, akkor is kitalálna. Mondjuk a barlangi merüléstől érezhetően fo.ott.

11 előtt pár perccel értünk vissza Sabangba, épp ott állt egy Jeepney, amit pakoltak, meg már egy csomóan ültek benne. Kérdeztem, mikor megy, azt mondták 11-kor. Gyorsan összepakoltunk, kerestek helyet nekünk benne (a tetőn nem akartunk ülni, mert a szétégett fejünk még nem "gyógyult" meg). Persze majdnem dél lett mire elindult. A belmagasság az elég kicsi volt, a fülöpök úgy bámultak, mintha először látnának fehéreket (csak nem így volt?). Az út első kétharmadán az út minősége az iszonyatos volt, rázott a Jeepney mint a fene, az emelkedőkön dőlt a lyukacsos padlóból a füst. Úgy felmelegedett gondolom a kardántengely, hogy füstölt. Az elején nem értettük miért tart kendőt az arca elé az egyik nő, az út végére megtudtuk. Egy fehér póló volt rajtam, az út végére szürke lett, főleg a háta. Amúgy út közben nem lehetett érezni semmit, nem volt büdös vagy ilyesmi.
Az is érdekes volt, hogy egyesek teljesen nyugodtan aludtak, miközben összevissza dobált a Jeepney. Végül is megérkeztünk Puerto-ba, útközben a tetőn lévők egy része is levánszorgott a kabinba, úgy látszik ott sem volt valami jó.
Az előre kinézett szállás családiasnak, csendesnek bizonyult, rajtunk kívül akkor nem volt ott túrista.

1. a sabangi flotta
2. varánusz
3. földalatti folyó bejárat kívülről...
4. ...és messzebbről