Az érzelmek a tudatosság részei, de a tudatosság érzelmek nélkül, pusztán az értelem alapjain is funkcionál!

Az értelem alapfeltétele a kellő komplexitás, vagy rugalmasság a környezetre adott reakciókban. Tehát a rugalmasságnak az a foka, amivel az ember például már rendelkezik. Persze ez nem valami konkrét, csakhát konkrétan nincs értelme az értelem konkrét határait se meghúzni. Mert ilyenek nincsenek, vagy nagyon viszonylagosak.

De ilyen határt már emberek közt sem lehet megvonni. Egy pigmeus az Ituri-erdőből nem fog valami értelmesen viselkedni, ha kidobják egy nagyvárosban, hogy boldoguljon, míg annak a nagyvárosnak egy lakója az Ituri-erdőben produkál majd komplett idiótára utaló viselkedést nem ismerve fel az értelemnek az adott környezetben érvényes formáit. Bár közüllük a legértelmesebbek és legszerencsésebbek (ez utóbbi talán lényegesebb!) megtalálják az túlélésért folytatott értelmes viselkedés megfelelő elemeit és leszámítva fizikai alkalmasságukat az adott terepen történő életbenmaradásra akár egész flottul boldogulhatnak is, ám a többség el fog bukni, mivel az értelem, a maga környezetében kétségbevonhatatlan ám az ismeretlen vidéken fölösleges információk gyűjteményének, junknak fog minősülni és használhatatlannak bizonyul.

Az értelem, tehát a tudatosság ugyanis memória nélkül nem létezik. Hiába a kellően komplex szép mechanizmus, ami az értelmet működteti, ha nem tud rajta a kihívásnak megfelelő információ átáramlani, mivel ilyen információ nem áll rendelkezésre.

Itt hivatkozhatnál arra, hogy a kreativitás révén rájöhetne (az Ituri erdőbe kitett ember), hogy...

Csakhogy a kreativitás mindig hozott anyagból dolgozik. A rendelkezésre álló ismereteket rendezi olykor szokatlan, olykor rendkívül hasznos, olykor pedig abszolúte haszontalan, de szép formákba. Ha nincs miből kiindulni, akkor az elme nem tud végterméket produkálni!

Tehát az értelem:

1. egy kellően komplex rendszer, ami reagál az őt érő hatásokra
2. a memória alapján
3. ami az adott környezetnek megfelelő információkkal van feltöltve