Igen, igen!!! Amellett, hogy nekem az az emlékem is eszembe jut róla, amiről írtam, ha éppen más hangulatban olvasom, akkor az is beugrik, hogy már nem is haragszik, és az emlékről van szó, nem az újrakezdésről...Szóval, tudja a fene, mi is az eredeti jelentése:)))

Yvy, értem ám, én sem szoktam mindig cseverészni, ennek ellenére nem csak egy sima ctrl c+ctrl v van a "verses" hozzászólásaim mögött. A válogatás, az adott hangulat, téma...Attól, hogy nem írom le, mivel mindegyik - más topikokba - bemásolt verset elolvasom, természetesen van véleményem róluk. Csak az ide betett épp olyan élmény volt, amit ki szerettem volna magamból írni:) De most már tényleg rátérek a lényegre. Tudom, már szerepelt a topikban, de annyira közel áll hozzám. Fel kell elevenítenem:))

A kimondhatatlan

A szíved majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.