Sztálin inkább volt pragmatista, mint valódi kommunista. Végeredményben újrafoltozta a cári birodalom ütött-kopott kerítését, hogy aztán egy új, bombabiztos lágert faragjon belőle. Leninhez képest ő jelentéktelen figura - lenne: egy a tucatból a történelem véreskezű diktátorai közül, aki a kovászt adta ahhoz a cipóhoz, amihez Lenin az élesztőt. Mégsem volt egy mezei despota: a Lenin & Co. ideológiájába belekódolt totalitarizmusnak ő volt a fő kivitelezője, ő erősítette fel százszorosára azokat a kormányzati módszereket, amik egy XIX. századi birodalomban akár csak elképzelhetőek voltak. A tenyerét mindenre rányomó legújabb kori diktatúrák ősatyja és reklámarca - e tekintetben az eszközváltást kezdeményező, bohócot játszó Hruscsov, az ostoba és szenilis Brezsnyev vagy az anti-sztálini szerepbe sikeresen belebukó Gorbacsov egy nímand, két lábon járó gyenge utóerzés volt, Sztálinhoz képest zsenge 'művészi' ösztönökkel.

Ami pedig a konkrét történelmi helyzetet illeti, nem kell mondjuk lengyelnek születnie az embernek ahhoz, hogy egybevesse az 'agresszor' Hruscsovot a 'megtámadott' Sztálinnal. Molotov már 1940-ben a Balkánra és Magyarországra kiterjesztendő orosz befolyás követelését postázta Hitlernek, pár éves csúszással végül sikerült is célt érnie. Megnyertek egy élet-halálra menő párviadalt, amiben úgy általában édesekeveset számít a végeredményhez képest az, hogy ki lőtt először.