"Az emberek tömege így szolgálja az államot, elsősorban nem mint emberek, hanem mint gépek, a maguk testével.
Ők az állandó hadsereg, a milícia, a börtönőrök, a rendőrök, a megyei rendőrség stb.
A legtöbb esetben nem adhatnak szabad kifejezést judiciumuknak vagy erkölcsi érzékűknek; ellenben egy sorba állítják magukat a fával, a földdel vagy a kövekkel; és bizonyára faembereket is elő lehetne állítani, akik ugyanúgy megfelelnének a célnak.
Nem érdemelnek így több tiszteletet, mint a szalmabábu vagy a göröngy.
Értékük a lóéval vagy a kutyáéval mérhető. Mindazonáltal jó polgároknak tartjuk őket.
Mások - mint a legtöbb törvényhozó, politikus, ügyvéd, miniszter és hivatalnok - főleg a fejükkel szolgálják az államot, és mivelhogy ritkán teszik tetteiket az erkölcs mérlegére, akaratuktól függetlenül egyként szolgálhatják az ördögöt vagy az istent.
Csak nagyon kevesen: a hősök, a hazafiak, a mártírok, a nagy reformátorok és férfiak szolgálják az államot a lelkiiismeretükkel is, minélfogva a leg­többször szembe is szállnak vele; ennélfogva leginkább ellen­iségeiként bánik velük az állam."

Henry David Thoreau: A polgári elégedetlenség