Kedves Mumu!

 

A gond az egyoldalú megoldással, meglátásom szerint a következő.

Az egyoldalú megoldással a palesztinok nyilván nem fognak egyetérteni. Ilyen módon a helyzet toábbra is feszült marad, aminek következménye, hogy a fal huzamosabb ideig betölti funkcióját. Csakhogy. A fallal elkerített, két részre osztott, gyakorlatilag minden erőforrást nélkülöző palesztin állam tökéletesen életképtelen.

Fentmaradása csak akkor képzelhető el, ha a) béke születik Izraellel, mindenki belép az EU-ba, és béke, boldogság, szeretet uralkodik el az embereken, a határok jelképessé válnak, meg ilyesmi b) Izrael és egyiptom elfoglalja és annektálja Ciszjrdániát és a Gáza-övezetet.

 

Ez utóbbi viszont szintén nem váltaná ki a palesztinok tetszését (ld. fekete szeptember), marad tehát a fegyveres harc, illetve, mivel esélyük túl sok nincs az izraeli hadsereg ellen, marad a terror.

 

Erre Izrael mit lép? Rendteremtő célzattal bevonul, lerombol egy halom lakótelepet, célzottan likvidál néhányszáz fegyverest, meg néhányezer civilt, majd újra kivonul, majd megint bevonul. Csakhogy a egyre növekvő, és egyre zsúfoltabban élő, valamint a folyamatos fegyveres krízis, a lezárt határok, az utazási lehetőségek hiánya miatt továbbra is igen mérges palesztinok csak nem nyugodnak, mert a helyzet újratermeli az ellenállókat, terroristákat.

A játék tehát addig folyik, amíg valami egészen más utat nem találnak az illetők, vagy pedig egyik fél végre nem hajt egy látványosabb népírtást. Erre momentán az izraeli félnek vannak meg az eszközei, csakhát ugye a helyzet az, hogy Izrael azért nem nagyon ugrálhat, mert ő csak egyszer veszthet háborút. Először és utoljára. Míg a palesztinok és arabok számtalan háborút képesek elveszteni (ebben az utóbbi fél évszázadban igen nagy tapasztalatokra tettek szert) De ettől még ott maradnak, államaik nem szűnnek meg (vagy ha igen újak alakulnak helyettük)

 

A helyzet az, hogy szerintem Izrael államethosza egy elavult nacionalista apartheid elképzelésre épül. (A Fatahé meg szintén múlt századi nacionalista banánköztársasági nacionalizmusra, a Hamaszé meg egy középkori izéből felépített álomvilágra).

 

Ez pedig a csillagok állása szerint nem sok jót jelent.

 

A helyzet megoldásának én két lehetőségét látom.

a) a muszlim világban az iszlamizmus "polgárosodik", (egyben nyugaton is elfogadják, hogy nem csak kereszténydemokraták lehetnek demokraták). ennek sorában a Hamasz - vagy utódai is kevesebb harcimarciságot tanúsítanak. Evvel párhuzamosan - szépen lassacskán Izrael elveti a kizárólagosan zsidó államnemzet eszmét. Persze evvel meszűnne a nagy"zsidó" álom, de lehet, hogy em is bánnák túl sokan. És viszonylagos nyugiban egy nagyobb államszövetség "birodalom" - talán az EU utódja körében zsidók és arabok is békésen megférnének ott.

 

b) Mindkét fél megtartja fixa ideáit a "zsidó" Izraelről és a kalifátus megújulásáról. Ennek következtében még egy kicsit nyírják egymást ott a közel-keleten mérsékelt hévvel. A dolog akkor válik bonyolulttá, amikor mondjuk a nyugat az USA és/vagy az EU nem tud, vagy nem akar többé támogatást nyújtani Izraelnek. Hűha, már volt ilyen a történeleben. Amikoris a keresztes államok kezdtek nyugatról kevesebb segítséget kapni. Na ja, csakhogy Izraelnek atombombája is van ám. (meg addigra lesz másoknak is). Ergo a felek vagy sikeresen sakkban tartják egymást addig, amig Izrael a változó demográfiai trendek hatására, magától meg nem szűnik, avagy egy népirtás keretében szünteti meg, egy megalakuló újarab birodalom. (ennek előtte viszont mondjuk jól leatombombáznak egy-két arab vagy perzsa várost.) Amiáltal az újarab birodalom elég siralmas állapokokban fo leledzeni, és nem kizárt, hogy Izrael elfoglalása egyben utolsó tette is lesz.