Kedves Szkifiarc és kedves Bátor Érdeklődők!

 

Néhány dolog további tisztázásra szorul:

 

Mi értelme van az ilyesféle, gondolatok megosztásának, amiket szkifiarc is szorgalmasan gyűjtöget? Főleg a jelen politika versengés és döntési kényszerünk tükrében? Hogy jönnek ezek ide? Minek ezek az ellenszenves, sőt sértően elitista és szellemi arisztokratizmust hirdető gondolatok?

 

“A közönségesség posztulátuma: Minden, ami igazán nagy, jó és szép: valószínűtlen, mert rendkívüli, és legalább is – gyanús. A szokványosság axiómája: Ahogyan nálunk van s körülöttünk van, úgy kellett lennie mindenütt mindenekkel, hiszen ez mind így oly természetes.”

 

“Aki még nem ismerte föl világosan, hogy létezhet nagyság teljességgel az ő tulajdon szféráján kívül is, csak belőle hiányzik e nagyság iránt bármi érzék; aki legalább homályosan nem sejti, hogy az emberi szellem mely égtáján lehet körülbelül e nagyság; az vagy a maga szférájában is zsenialitás híján él, vagy nem művelődött még odáig, hogy értse, ami klasszikus.”

 

“… S minden ember, aki művelt, s aki tovább műveli magát, egy regényt hordoz bensőjében. Hogy azonban megnyilatkozzon vele, hogy le is írja – ez már nem szükséges.”

“Művész csak az lehet, akinek saját vallása, végtelenről alkotott önálló nézete van.”

 

“Mire vagyok s lehetek büszke mint művész? – Arra az elhatározásra, mely a közönségesség minden fajtájától elkülönült s elhatárolt; a műre, mely minden szándékon isteni módon túllép, s amelynek szándékát teljesen senki meg nem ismerheti; arra, hogy képes vagyok a tökéletest, ha szemben áll velem, imádni.”

 

“Nem tudjuk, mi is egy ember, amíg az emberiség lényegéből meg nem értjük, miért vannak emberek, akikben értelem és szellem él, s megint mások, akikből ez is, az is hiányzik.”

“Az ember, amely egészen az, csak a műveltség által válik mindenütt emberivé, az emberségből áthatóvá.”

 

“Igaz ember az, aki az emberiség középpontjáig jutott el.”

“Ó, milyen nyomorúságosak is a ti – és itt legjobbjaitokra gondolok! – elképzeléseitek az zseniről! Ahol zsenialitást láttok, mit látok én: igen gyakran a hamis tendenciák özönét, a kontárkodás centrumát. Valami kis tehetség, mellé minél több handabanda, ezt magasztalja mindenki, s büszkélkednek azzal is, hogy állítólag tudják: a zseni inkorrekt, annak kell lennie…”

 

Magyarázat:

 

A magasabb szellemmel, értelemmel rendelkező embert csak hasonló értheti meg. “Nagy költőt, csak nagy költő érthet meg.” – Goethe (?) A lényeg, hogy csak azt érthetjük meg, aki nálunk nem magasabb. Aki magasabban áll, abból csak annyit tudunk befogadni, amennyi mi magunk vagyunk. “Minden, ami befogadtatik, a befogadó szerint fogadtatik be.” – Arisztotelész. Egy korsónyi szellemet nem lehet beletölteni egy gyűszűnyi befogadó-képességbe, szűk kis fejecskékbe. Ezért egy magasabb értelemmel és szellemmel rendelkező ember (nevezhetjük művésznek – ha nem alkot is, mert annak érzékenységén van a hangsúly, nem a produktivitásán – , vagy költőnek – aki talán sosem farag verseket, mert a magasabb és mélyebb dolgok látásának adottságát kell e szón leginkább értenünk –, vagy géniusznak – ami nem a tehetséges, hanem sokkal inkább a valóságot “látó”, tehát a prófétákhoz hasonló emberről van itt szó, aki a valósággal olyan szoros kapcsolatba kerül, amilyenre az átlagos adottságokkal és élettel rendelkező emberek nem képes.

Tehát vannak olyan emberek, akik magasabb szinten állnak, mint mi, átlagos adottsággal rendelkezők. Ez önmagában nem baj, hanem az végzetes, hogy ezt a tömeg nem képes felismerni, önmaga pedig nem képes tájékozódni, és így ki van szolgáltatva mindenféle szélhámosságnak és befolyásolhatóságnak – a politikára fordítva a szót: a demagógiának és a szándékosan megtévesztő manipulációnak (médianyomás). Ezt a történelem – különösen az igen rettenetes huszadik század is – jól bizonyítja, de aggasztó a jelenünk is.

 

Ezek bizony elitista kijelentések, amelyek a tömegdemokrácia fals egalitarizmusában (hamis egyenlősdijében – amely semmilyen tekintélyt és kiválóságot el nem ismer, hiszen magához mér mindent) megbocsáthatatlan, és elviselhetetlenül ellenszenves. A tömeg nem ismer magánál magasabb szellemet, mint ahogy nem ismer magasabb morált, célokat és értékeket sem, mint az övé. Nincs előtte szellemi tekintély. Ez nagy baj! Mert “amikor a csőcselék okoskodni kezd, minden elveszett” – mondja Voltaire.

 

Tesókám, Szkifiarc!

 

Ezzel le kell állnunk, mert ezt soha nem bocsátják meg nekünk! Elszaladt velünk a paci. Ide bébiétel kell… Nagyon jók ezek az idézetek, de a legkeményebbeket – amik e legkisebb megértésre se számíthatnak – inkább csak e-mailbe küld el nekem. Vagy itt is jó, csak rakd le kisbetűbe, és nekem célozd személyesen, mint csemegét. Nem akarom, hogy azt higgyék, sértegetni akarunk valakit is.

 

Én csak azt a fene nagy önbizalmat szerettem volna megingatni, hogy nehogy azt higgye valaki, hogy olyan könnyű értelmesen látni és ítélkezni ebben a világban, hogy nehogy azt higgye bárki is, hogy ő valóban tárgyilagosan és szuverén módon tud döntést hozni olyan súlyos dolgokban, amelyek az egész nemzet jövőjét érintik. Éppen azért, hogy lássák, milyen könnyen manipulálhatja őket a média, hogy egy olyan primitív retorikai eszközökkel, mint az orbánozás és a fideszezés a legelemibb – és számunkra a legkártékonyabb és legsúlyosabb – tényeket is el lehet homályosítani. Ennek a nyilvánvalóan szégyentelen és hihetetlenül alacsony manipulációnak a hatékonysága súlyos bizonyítékként igazolja gondolataim helyességét.

Mivel nem vagyok hajlandó elismerni, hogy a két politikai elit bármely szempontból akár csak összehasonlítható is lenne, ez a tény (ti. az elhülyítés hihetetlen hatékonysága) számomra éppen annyira megdöbbentő, mint amennyire kétségbeejtő.

Ugyanakkor a dolgok súlyát szerettem volna illusztrálni az idézeteimmel, hogy hol tartunk, és hová igyekszünk hanyatló civilizációnkkal, hogy mindezzel a szemek kinyílását sürgessem.

De magasabb szempontokat is próbáltam felcsillantani, amelyek értékítéletünket csiszolhatják, amelyek reményt nyújthatnak, és amelyek személyes helytállásra és erkölcsi elkötelezettségre bíztatnak. Hogy először a magunk jobbik énjének szavazzunk bizalmat, mert utána már könnyebb tájékozódni és dönteni. A hitvány és amorális ember ugyanilyen szempontok alapján tájékozódik. A legkétségbeejtőbb számomra, hogy honfitársaim viszonylag nagy része – de szerencsére ők vannak sokkal kevesebben – nem képes felismerni a nyíltan cinikus, hazug és tolvaj gazemberséget, az megtűri, és nem tudja megkülönböztetni tőle a jóra törekvő szándékról. És nem is sejti, hogy ezzel önmagáról mond súlyos ítéletet.

Sok értékes gondolatot sikerült összegyűjteni. Aki akar és mer, az bogarászhat köztük, hátha valamelyik szikra lángot vet a lelkünkben.

Én úgy gondolom, hogy emiatt már nyugodt lehetek, meg kell változtatnom a fórumozókhoz való hozzáállásom, tehát hagynom kell magam megszólítani, és nekem is meg kell próbálnom megszólítani másokat.