Szerintem nagyon sok mindent összekevertek, ezért nem értitek egymást. Keveritek a tudományt a filozófiával, a fizikát a metafizikával, a definíciót és a tapasztalaltot és még sorolhatnám.
Hogy mi a tudat, vagy hogy mi „okozza” a tudatosságot tisztán filozófiai kérdés. Egyszerűen azért, mert a szubjektumra kérdez rá, a szubjektumszerűséget kutatja, és így egyáltalán nem tárgya semmilyen objektív alapú tudományos megismerésnek. Egyáltalán nem lehet dönteni a tudatfelfogások között pl. aközött, hogy a tudat az idegrendszer valamiféle terméke és anyagi megnyilvánulás, vagy mindenhez általánosan hozzátartozó tulajdonsága. A filozófia nem empirikus. Mégis lehet dönteni köztük. Meg lehet nézni, hogy milyen konzisztens egy rendszer, milyen módon alapozza meg a tudományt, és milyen módon befolyásolja a filozófia gyakorlati kérdéseit. Pl. ha naív materializmus a maga determináltságával elég nehezen birkózik meg az emberi felelősség kérdéskörével.
A tudatról való gondolkodás filozófiai, de ettől nem másodlagos kérdéskör. Egy teljes filozófiai rendszer gyakorlati része (etika stb.) a metafizikai részére épül. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen filozófiai elképzelésünk van a tudatról. Mondok egy példát: a tudatosságot empirikus jegyekhez köthetem. Pl. tudatos az, (a) akinek van idegrendszere, (b) tudatos mindenki és minden, (c) tudatos az, ami „tudatosan” viselkedik (itt meg kell adni mely viselkedések tartoznak a tudatos kategóriába). Ha pl. azt mondom (filozófiai alapon persze) , hogy egy számítógép (ekkor meg ekkor) tudatos, akkor nyilván etikailag is át kell gondolni, hogy hogyan lehet kísérletezni egy ilyen számítógépekkel.
Az én (metafizikai és nem etikai) álláspontom a tudattal kapcsolatosan az, hogy ez egy nem megmagyarázandó fogalom, hanem éppen hogy a magyarázatok kiindulópontja. A tudat az a „puszta tudomás”, amibe szervesen épül be a „tudomás valamiről”. Heideggeri szóhasználatokkal a jelenvalólét létszerkezetét felgöngyölítve megtaláljuk a világbanbennelét és a kéznéllét szerkezeti elemeit. A tudat bár teljesen szubjektív, de szerves elválaszthatatlan része az objektivizálás, a világ felismerése, a „tudomás valamiről.” Na de ebbe most nem is akarok belemenni, csak jelezni: egy materialista magyarázat konzisztenciája (filozófiai) gondokkal küszködik, amit önhivatkozó hurkok jeleznek: tudomásunk van a világról, amit (mármint a tudomást) a világ okoz. Vagyis a világ azt okozza, hogy tudomásunk legyen a világról, de még azt is, hogy tudomásunk legyen arról, hogy a világ nem csak a világ tudomását, hanem a tudomást okozását is tudomásul vegyük és így tovább….
Egyszerűen (mert az előbbi bizonyára nem volt túl érthető) a tükörben azt látjuk, hogy hogyan látjuk magunkat a tükörben, amiben azt látjuk, hogy…
Ez egy nem túl szimpatikus filozófia, ennél még Habár elképzelése is konzekvensebb. De mégegyszer hangsúlyozom: ez filozófiai kérdés, amelyeket nem empirikus-objektív módon kell megítélni.
