A fehér papír

Élesen igazságos
egyenesen bátor
és könyörtelen
fekve az asztalon
kinyilva felém
- mit vár tölem most
el a kíméletlen?

írnom kellene rá
akarja, ez most
kényszer
úgy érzem  mintha
kíváncsian
flegmán
közömbözen
mindent egyszerre
néz rám
mint kihívó
ellenségem

a fehér szín
azt kveteli
hogy legyek
hiteles
- vagyok aki vagyok
ennél hitelesebb
nemlehetek?!

- jól mondtad
megszólalt erre
a fehér papír;
vedd fel a ruhádat
de ne a másét
és most csak írj!

palócföldi