...eléggé egyetértünk pszichológus vonatkozásában, bár el kell ismerni, hogy alkalmanként képesek segíteni embereknek...

lélek: szavaink, s agyunkban a hozzájuk kapcsolódó fogalmaink elég kesze-kusza sorsúak... megtanuljuk - annyiféleképpen, ahányan vagyunk/voltunk -, használjuk - dettó -, alkalmanként vitázunk róluk - mint itt is -  tudatunk, gondolataink és önfelismerésünk - az "ÉN" itt belül - talán legnehezebben érthető jelenségei emberi létünknek... ebből fakadóan - talán az Istenek után - ezek talán a legellentmondásosabban értelmezhető szavaink/fogalmaink... a lélek szó és fogalma még abból a korból származik, amikor a tudat szó/fogalma, emberi szervezetünk belső felépítése, működése sem volt még eléggé tisztázva - még ma sincs eléggé: már amennyire pl. én szívesen látnám -, nem hogy agyunk vagy annak működése, pontosabb szerepe: csak apró szóhasználat ehhez kapcsolódóan: tiszta szívből szeretlek, holott a szívnek semmi köze a szeretethez, még annak ellenére sem, ghoy jobban doboghat, ha nekünk így vagy úgy kedves vagy épp nem kedves személyt látunk meg... nem kicsit misztifikációra hajlamosító fogalmak/szavak ezek...

Ezért lenne jó tisztázni szavaink jelentését, leszűrni a közöset belőlük, talán jobban formalizálni, stb., stb: hogy jobban érthessük egymást... vannak, akik hajlandók erre, vannak, akik a sajátjukat erőltetik minden érv, kérés ellenére is, s előszeretettel túlozzák el a másik véleményét... s talán mindőnkben van ilyen hajlam... na ezen illene/kell mindenkinek küzdeni, aki tiszteli a másikban, hogy szóba áll vele :-)

...talán...