kistesa bűnbán:
Csak a kisebbik rossz választásának jogán használok néha erőteljes, vagy bántó szavakat, mutatok harcias megnyilvánulásokat. De nem akarok én senkit megsérteni. Ha még is úgy sikerült, akkor elnézést kérek.
A tét nagy, muszáj egy kicsit hazárdírozni. A legélesebb fegyverek sokszor kétélűek.
A jó szándékot és az esetleges értéket keressétek! Higyjétek el, úgy sokkal jobb lesz…
______________________________________
DRÁMA A KÖBÖN
(Ez lenni irodalom.)
Egyfelvonásos színmű.
NÉP: kistesa mindenkije
KISTESA: a nép gyermeke
Helyszín: Valahol Magyarországon, bárhol.
[…]
NÉP: Kistesa, most akkor te magad baloldali, vagy jobboldali vagy? Ki vele!
KISTESA: Má’ minthogy én? Ja… Hát … nem tom, mer’ annyira összegabalyodtak a dolgok. Az a baj, hogy nem nagyon vágom, hogy ki kivel van?
Mert ugye a “jobboldaliak” a szociális hálót foltozgatnák, az elosztásnak határozottan közösségibb jellegű lehetőségeit keresik és támogatják, pártolják az állami tulajdont, különösen a stratégiai jelentőségű és jövedelmező területeken, a gyógyítást ingyenes és állami jellegében szeretnék megőrizni, az oktatási ügyeket szívükön viselik, sokat tettek a lakásteremtés érdekében, és még egy kis tékozló pénz is maradt utánuk… Hát nem csodálatos! És most adósság adósság hátán…
A “baloldaliak” viszont a gátlástalan és vad kapitalizmust, a szabad piac szentségét, az állami tulajdontól való megszabadulást hirdetik, és semmi szociális érzékenységet nem mutatnak – a célzatos kincstári szöveg és a kamu akciók ugye nem tévesztenek meg senkit? …
De akkor én ezt nem értem! Bal oldal, jobb oldal?... Most akkor mi van?...
NÉP: Pedig jó lenne, ha tudnád, hogy ki vagy és mit akarsz, ha olyan nagy a szád. Most mit kunkogsz?
KISTESA: Én a fenti szempontok szerint tulajdonképpen baloldali lennék, de a baloldaliság értékeit éppen a magukat baloldalinak valló politikai erőktől és emberszerűségektől féltem a legjobban, és szeretném valahogy megvédeni tőlük, mert kétségbeejtő módon veszélyeztetik azokat. Ezért a “jobboldaliakat” kell támogatnom, bár e szó rosszul cseng a fülemben, mert sok történelmi tehertétel nehezedik rá, de leginkább azért, mert már elavult, és semmi, de semmi értelme…
NÉP: Tehát polgári érzületű vagy?
KISTESA: Jaj, Istenem, most muszáj? De hát mi az, hogy polgári? Én már a szocializmusban nőttem föl, elvtársi világban. A polgárság ideje már rég lecsengett, mire én megszülettem. Már csak a könyvekből sejtem, hogy mi volt az a polgárság, de egyáltalán nem tetszett a történelmi szerepe és értékrendje, dekadenciája – bár már ez is elérhetetlen magasságnak látszik. És a legrosszabb: hogy elrothadva még nagyobb rosszat hagyott maga mögött, egy amolyan csőcselékszerűséget…
NÉP: RÁÁÁM GONDOLSZ?!
KISTESA: Jaj nekem! Dehogy! Kistesa van lenni szintén nép… Teccik tudni…
NÉP: No… Szóval te nem vagy polgári érzületű?
KISTESA: Egyáltalán nem. De határozottan állampolgári érzületű vagyok. Most akkor azt szabad?
NÉP: Hm… De hát akkor mi a fene vagy te tulajdonképpen? Tán liberális?
KISTESA: Édes szabadság! Istenkém! Az kedvencem. Az a gyengém. Egész életemben azt kerestem. Teccik tudni, mindig én vótam az örök lázadó – de mindenhol ám… A nonkonformista, az új utak keresője, a régi láncok zörgetője, aki mindig azzal a nyugtalan miért?-es hangulattal piszkált meg mindent, lett légyen az szent, avagy profán. De rá kellet jönnöm, hogy ebben a világban már csak az számít forradalmi tettnek, ha az ember konzervatívnak… – melyik arc is mondta ezt?...
De oszt addig ugráltam, amíg legnagyobb szomorúságomra azt kellett tapasztalnom és megtudnom, hogy sokkal kevésbé vagyunk szabadok, mint ahogy azt gondolnánk. Az a csúnya rossz determinizmus, csak az ne vóna! Fúj! De van… Sőt…
NÉP: Mi van? Miről beszélsz te, faszikám?
KISTESA: Jaj, nekem. Ne tessék má’ ilyen csúnyán… Én szeretném, ha a nép szépen és szabadon élhetne. De az úgy vót, hogy megnyomorították testileg-szellemileg, először a szocializmus majd a kapitalizmus hazugságaival és szennyével. Most már azt sem tudja, hogy hol tart. Én úgy látom, hogy alaposan becsapták szegényt. Ráverték a sok gagyiságot, és ami valaha széppé és értékessé tette az életet, attól módszeresen megfosztották. Még jó, hogy nem vette észre, mert igencsak felbőszült volna. Addig, amíg a gyomrok telve vannak, és gondoskodnak a szórakoztatásáról, még megy valahogy. De ha egyszer valami közbe jön… Csúnya világ lesz…
NÉP: Ácsi, kistesa! Szóval ezt csinálta az a ganaj Figyec meg a haverja, Orbánbánbánbán!!!
KISTESA: Dehogy is, Nép bácsi!
NÉP: …bánbánbánbán…
KISTESA: Nem ér! Nem is úgy vót…
NÉP: De igen, tudom?
KISTESA: De hát…
NÉP: Mindenki, piros is, kék is tudja! El akarják venni a nép szabadságát! Azt mind. Rohadt fasiszta, náci, vérszópó gyilkosok. Minden miattuk van!
KISTESA: De hát, izé…
NÉP: Ne is tagadd, te is konzerv vagy!
KISTESA: Konzervatív…
NÉP: Kuss legyen! Majd én azt tudom…Vald be!
KISTESA: Hát… teccik tudni, az úgy vót…Hogy is mondjam?
NÉP: Na, pökd má’ ki! Megértem én. Nem vagyok én hülye.
KISTESA: A vak se hülye, de hogy magyarázzam el neki, hogy mi az, hogy piros, vagy kék?
NÉP: SZÓVAL VAK VAGYOK!!!???
KISTESA: Én azt nem mondtam kérem, csak nem tudom, hogy elmagyarázni, mert a legszebb és legfontosabb szavaim semmit nem jelentenek Nép bácsinak. Úgy sem hinné el, hogy vannak olyan értékek, amik nélkül nem beszélhetünk kultúráról.
NÉP: Az meg mi? Mire jó az?
KISTESA: Az olyan, mint a nyelv, amely maga is több nyelvből áll, köztük a beszélt nyelvből is…
NÉP: Mi? Mi ez a kamu? Kutyát nem érdekli az elvontságod!
KISTESA: De Nép bácsi! Az kell!
NÉP: Kinek?
KISTESA: Mindnyájunknak. Ez tesz közösséggé bennünket, egyedül nem létezhetünk. Összetartozunk. A vadonban egyedül egy napig se bírnánk! Mindenben egymástól függünk! A kukltúra, az ad közös értékrendet, hitet, akaratot, megértést, értelmes szót, jó érzést, felelősséget, az összetartozás érzését, barátságot, családot, szerelmet, összefogást, és lehetőséget az egyre nehezebb feladatokkal való megbírkózásra… Minden ezen múlik, amihez már egynél több ember kell, ott már szükséges a kultúra is, és kevés olyan dolog van, amihez egy ember elég…
NÉP: Hagyjuk a mellébeszélést… Még a végén kiderül, hogy te vagy a legnagyobb szocialista! Piha!
KISTESA: Persze, hogy szocialista vagyok. Egész életemben élveztem az állam gondoskodását. De jó is volt… Új lakás, SZOT üdülők, fél életemet az iskolapadban töltöttem, és egy fillérünkbe se került… Hogy szidtam gyermekként a Kádár-rendszert, de be kell vallanom, hogy már én is nosztalgiával gondolok rá. A jelenlegi mocsokhoz képest, maga volt a mennyország. Hazugság persze akkor is volt bőven, egész rendszer volt belőle, de azt már legalább megszoktuk. Meg az én koromban már nem volt igazán fenyegető, öreg, fogatlan medve volt a rendszer. Szinte szerettetel gondolok most ügyefogyott bájárá.
NÉP: Te szórakozol velem!
KISTESA: Istenemre, nem!
NÉP: Akko’ mé vagy narancsfej?
KISTESA: Éppen azért mert szocialista érzületű vagyok! Közösségre van szükségünk, azt szeretném, hogy közös javainkat igazságosan és méltón elosztva élvezhessük mindannyian. Ne dézsmálják lelkiismeretlen, cinikusan hazug, aljas gazemberek. Ne legyenek szegények, kisemmizettek, megnyomorított rabszolgák a hazámban. Mások is érezzék azt a viszonylagos nyugalmat és biztonságot, amit én régebben élvezhettem. Legyenek jó iskoláink, kórházaink, és minden amire szükségünk van… Szocialista vagyok, mert érdekel a nép jóléte és szociális biztonsága, testi-lelki-szellemi jóléte. Igen, én szocialista vagyok!
NÉP: Akkor szavazz a ballibekre!
KISTESA: De Nép bácsi! Nem tetszik látni, hogy ezek egyszerűen bűnözők. Kifosztják, megrontják ezt az országot anyagilag, lelkileg, szellemileg egyaránt?
NÉP: Hogy képzeled? Minden, de minden amiatt a két gézengúz miatt van, az a rohadt Figyec meg az Orbánbábán… Majd adok én neked, te reakciós terrorista szélhámos!
…bánbánbánán…
(Kistesa futva ki, Nép öklét rázva utána. Függöny.)
