1985. április 1. – Szélrózsa Klub (87 perc)
1. Marsbéli krónikák – ezen a koncerten a Noab bevezető énekével kezdődött el.
(taps)
CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük!
Először is, sok szeretettel szeretnék mindenkinek sikerekben gazdag, boldog április 1-jét kívánni! (Czigi mindezt a lehető legkomolyabb hangon mondta el, amit némi derültség kísért a közönség soraiban.)
- És köszönjük szépen a Szélrózsa együttesnek, hogy meghívott ide minket ma a Szélrózsa Klubba. Egyszer már voltunk itt tavaly, reméljük, hogy jövőre is jöhetünk!
És amit hallottatok, volt a Marsbéli krónikák, és most hallgassátok meg a Magyar tánc című számunkat.
2. Magyar tánc
(taps)
TAMÁS: - Nagyon szépen köszönjük!
(további taps)
CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük! Tamás… (Czigi folytatni akarta a mondanivalóját, de Gömör Laci egy jó nagyot ráhúzott az egyik cinre – derültség)
- Azt akarja mondani, csak nem meri - mert kicsit elfogódott ma -, hogy a Solaris című számunk következik. De mondd el nyugodtan Te is!
TAMÁS: - A Solaris című számunk következik.
(Gömör Laci néhány taktussal nyomatékosítja az elhangzottakat, majd valóban el is kezdik játszani a Solarist.)
3. Solaris
(taps)
CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük!
Azt mondta Tamás, hogy én vagyok elfogódott, nem ő. Kérjek bocsánatot…
És akkor játszunk tovább, a következő szám címe: 2026 – Los Angeles.
4. 2026 – Los Angeles
(Kb. a 4. perc tájékán egyszercsak félbeszakadt a zene, Lacit még vitte tovább a lendület, de aztán ő is leállt.)
CZIGI: - Hajaj!
(Kisebb tanácstalanság után Laci beütötte a taktust és megpróbálták folytatni, de nem jutottak messzire: 12 másodperc elteltével újból nem szóltak a hangszerek.)
CZIGI: - Inkább énekeljünk valamit… (általános derültség)
ROBI: - Van valami ebben! (és nevet közben)
(A közönség soraiból egy megjegyzés: április elseje!)
TAMÁS: - Szóval, (Laci megint közbeüt, Robi próbálgatja a szintetizátorát) szóval, ez most miért van??
KLUBVEZETŐ: - Lecsapja az automatát.
CZIGI: - Kicsoda?
KLUBVEZETŐ: - (nevetve) Lecsapja az automatát.
ROBI: - (vigyorogva) Ki?
KLUBVEZETŐ: - (tanácstalanul) Nem tudom.
TAMÁS: - Hát küldd el! (itt már kitört belőlünk a nevetés; addig is feszülten figyeltük ezt a közjátékot, de itt már nem bírtuk tovább…)
VALAMELYIKÜK a háttérben: - Csapjuk le!
KLUBVEZETŐ: - (tök komoly hangon) Próbáltam elküldeni, de állandóan visszajött.
(nevetés)
(Közben Robi ismét próbálkozott: szerencsére újból lett áram, így Robi találomra el is kezdett játszani, Gömör Laci is bekapcsolódott, majd pár másodperc elteltével Czigi is beszállt és egy nagyon frappáns 1 perces kis improvizációt hallhattunk hármuktól! Czigi nagyon jót gitározott benne.)
(taps)
CZIGI: - Köszönjük szépen! Erdész Róbert szerzeményét hallottátok… (derültség)
ATTILA: - Laci…
CZIGI: - Hol is tartottunk? (nevetés)
(Laci beütötte a négyet és szinte hangra onnan folytatták, ahol előzőleg megszakadt a zene!)
(nagy taps)
CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük!
(taps)
CZIGI: - Ja, Tamásnak elfogyott… Nincs valakinél véletlenül egy basszusgitár? (enyhe derültség) Most 3 húros lett és ezzel nem megy annyira jól neki. (Mindezt, a kérdést meg ezt a beszólást is tök komolyan, szinte aggódó hangon adta elő Czigi, mi meg nem bírtuk ki nevetés nélkül.)
- Addig játszunk egy Duót.
5. Duó
(nagy taps)
ATTILA: - Nagyon köszönjük! Tamás visszacsempészett egy G-húrt a basszusgitárjára és most folytatjuk a műsort.
Még nem folytatjuk, mert behangol a Tamás. (És hallhattunk 40 másodpercben egy basszusgitárhangolást, mindenféle üveg- meg lebegőhangokkal, tök érdekes volt! A vége felé Laci pergődobon kísérte egy kicsit. Aztán Robi jelzésszerűen már bejátszotta a következő szám pár hangját, lassítva.)
ATTILA: - M’ars poetica.
6. M’ars poetica – a szám közepén egy 3 és fél perces jó pörgős dobszólóval
(nagy taps)
CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük! Gömör Laci volt!
(további taps)
CZIGI: - És most akkor következik az a szám, aminek az volt a címe, hogy Mark Alexandrovics, aztán most nem az lesz a címe, mert úgy beszéltük meg, hogy…hogyha már fölvettük a Rádióban, akkor azon a címen játsszuk, amilyen címmel a rádióban majd hallgathatóvá lesz majd valamikor, majd, igen. Úgyhogy Kuzmin Tyimofejevics és Szabad játék következik
7. Kuzmin Tyimofejevics (Szabad játék)
(Nagyon pazar improvizációkkal, nagyon ihletetten játszották aznap! 18 percnyi volt szólókkal, a szólók hossza ebből 10 perc lett. Élmény volt nemcsak hallani, de látni is, ahogy egymást inspirálva játszották a szólóikat!)
(nagy taps)
ATTILA: - Nagyon szépen köszönjük! Köszönjük a türelmeteket, a Solarist hallottátok!
(folytatódó taps, visszázás)
CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük!
(taps)
- Erdész Róbert: billentyűsök, (taps)
- Gömör László: dobok, (taps)
- Pócs Tamás: basszusgitár, néha 3-, néha 4-húros (taps)
- Kollár Attila: fuvola, (taps)
- én meg Cziglán István vagyok szólógitáron. (taps)
8. Egészséges optimizmus – ráadás
(taps)
ATTILA: - Nagyon köszönjük! Szevasztok!
(visszatapsolás)
KLUBVEZETŐ: - Nem akarom félbeszakítani az ünneplést, de kicsit elcsúsztunk a programmal, s van még hátra egy videófilmünk, amit még szeretnénk levetíteni. Vállaltuk társadalmi munkában, hogy páran itt maradunk addig a klub végéig, úgyhogy most elkezdjük vetíteni. Akit érdekel, nézze szeretettel! |