Malena, úgy látszik, hogy bizonyos kérdések miatt mégis érdemes néhány kérdésben bővebben is kifejteni a gondolatainkat.

Nagyon röviden arról, hogy miről is van nekem papírom - amire a szülfel topic-ban utaltam is. Nem a diplomámra gondoltam, még véletlenül sem - a gyülekezet, ahol szolgálatot végzek, kérte (papíron is), hogy egyetlen lelkésze se legyen semmilyen pártnak sem a tagja, nehogy "pártoskodásra" adjon ez okot a gyülekezetben. Sokan várják el, hogy a lelkész konkrétan mondja ki, hogy hol áll, kire szavaz, kikkel szimpatizál. És bármennyire is tűnik úgy, hogy azért nyilvánvaló, hogy melyik oldalon állunk, mégsem állhatunk szembe azokkal, akik a másik oldalon állnak. Itt ebben a gyülekezetben egyaránt vannak baloldaliak és jobboldaliak (nem sorrendiség :-)), templombajárók. Az a tiszta, ha a lelkész semleges marad, nem tiszte és feladata politikai csatározásokban részt venni.

Kirakatkereszténység kérdése: Luther Márton nagyon helyesen fogalmazott akkor, amikor azt mondta, hogy mindannyian egyszerre igazak és egyszerre bűnösök vagyunk. Azt hiszem, hogy mindannyian emberi úton járunk, és az embermivoltunk terhei nyomasztják az életünket. Én nem leszek jobb attól, hogy keresztyén vagyok, vagy hogy lelkész vagyok. Igyekezhetek, törekedhetem sok minden szépre és jóra, de nem tartom magam tökéletesnek ezért. És tudom, hogy mások sem azok, és nem az köt össze azokkal, akik a templomba járnak, hogy milyen szuper jófej keresztyén hívők vagyunk, hanem az a bűnvallás, amit mindannyian elmondunk az istentisztelet elején. Ha jót teszek, nem magamtól leszek rá képes, hanem a szeretet Legfőbb Ura segít nekem szeretni - és ezt olyan áron teszi, ami emberi ésszel tényleg fel sem fogható, egyedül a hit értheti meg.

Engem a leglehetetlenebb helyzetben talált meg az Isten, így az életemről abszolút nem mondható el, hogy egyenes út vezetett az egyházba, a lelkészi szolgálatba. Egy útkeresésben lévő időszakomban, életem első gyászélményében találtam rá erre az útra, és hallottam meg a hívást. Remélem nem hangzik öntömjénezésnek, ha azt mondom, hogy sok örömet találok ebben a hivatásban, és bár más végzettségem is van, nem tudnám az igehirdetés, a fiatalokkal való foglalkozás, a hittanoktatás, a lelkipásztorolás és a teológia tudománya művelésével való foglalkozást feladni.

De életem hitvallása mégis az, hogy a halál torkából is kimentett az Isten, és három gyönyörű gyerekkel ajándékozott meg. Kicsit ugyan több erőt is adhatna, hogy el is tudjuk látni őket, de természetesen ez inkább a mi emberi deficitünk :-))

Malena, végig olvastam a te hitvallásodat, talán te is elolvastad ezt. Bizonyára tudnánk kevésbé tüskésen is véleményt cserélni, mint ezekben a hozzászólásokban. Elnézést, ha sarkosan fogalmazva írtam neked, szóban, más körülmények között biztosan jót vitáznánk ezekről a kérdésekről. Sokkal jobb lett volna, ha ezt nem így tesszük, hanem normál körülmények között, amelyek kiszűrik az ilyen vitára lehetőséget adó helyzeteket.