Ilyen kis NDK-s történet szinte minden (40 évnél idősebb) embert elkísér - azért írom e korhatárt, mert leginkább a 70-es évek végefelé volt ilyesmire lehetőség.
Aztán mindenféle helyzet begyűrűzött, az NDK-s lányok is kezdtek már eléggé másfelé is kacsintgatni - akkor már a magyar nem iagzán volt "vonzó" falat.
Talán a más vérmérséklet, temperamentum, a kissé szabadabb gondolkodás, s ugyanakkor - érzelmi téren - valamiféle romantikusabb hajlam, visszafogottabb egyértelműség volt a magyar fiúkban vonzóbb.
Ezeket nem magamról írom, hisz ennél én már jóval idősebb lennék. De nekem is volt NDK-s barátnőm - Gabi - aki ugyan egy kukkot nem tudott igazán magyarul - és én ezt viszonoztam hasonló nyelvtudással - de mégis, megértettük egymást. És - hozzá kell tegyem - a maga NDK-s mércéjéhez képest még szép is volt. Aztán - férjhez ment (pedig erősen itt akart maradni), férje elzüllött (alkohol, drog) - majd meghalt. Van csemetéje is Berlinben - de már régen nem tudom mi van vele.
Pedig érdekelne... csak hát a nej ilyesmit nem néz jó szemmel.
Hajrá, Aureliano!