Ehh... nem szeretnék kötözködni veled, mert alapjából szimpatikus, amiket eddig írtál, meg érzek a szavaid mögött valamit, ami miatt tényleg nem neveznélek hétköznapi embernek, de azért a nagy újjászületés és a magvasnak tűnő élettapasztalat és gondolati háttér mellett leállsz itt embereket győzködni egy roppant alacsony szintű elv és politikai rendszer - és az abban való részvétel - mellett - ez számomra kissé bizonytalan, már ne is haragudj.
Én nagyon is tisztában vagyok a kommunisták egykori rémtetteivel, egész családom és nagyszüleim - egyrészt magyarországi kollektív bűnösnek nyilvánított és meghurcolt sváb, másrészt a frissen megalakult Szlovákiából kitoloncolt és megalázott magyar ágon - elég sokat meséltek nekem erről, míg éltek, és volt szerencsém meghallgatni és történészként hat évvel ezelőtt készült szakdolgozatomban is feltárni eme korszak bizonyos rémtetteit. Jól tudom azt is, hogy ma semmi sem változott, főleg nem javult, de nehogymár elhidd, hogy a te általad emberebbeknek tartott narancsok annyival jobbak, mint a vörösök... ez barátom, óriási naivitás és kissé megmosolyogtató, még ha nem is érint meg ez téged az elefántcsonttornyodban. Kétségtelenül van különbség, eszmei és erkölcsi szinten is, de bőven a valóban és szellemileg is értékelhető szint alatt van mindkettő, illetve mindahágy párt, ami a palettán szerepel. Ha a szellem a politika síkján megnyilvánul, soha sem demokrácia formájában teszi azt, ezt akár csak Hamvas Scientia Sacrájából is tudhatnád, ha igazán értenéd, miről beszél, mit akar nekünk tanítani például ebben a részben:

"A kocsihajtó a király.
A vezetésnek két megnyilatkozása van: az uralom és a hatalom. Az uralom a nem cselekvő szellemi vezetés; a hatalom a tevékeny vezetés. A kocsihajtó túl van uralmon és túl van hatalmon. A szellemi uralmat a szellemi rend, a brahman gyakorolja; a tevékeny uralmat a kormányzói rend, a ksátrija gyakorolja. A király több mint brahman és több mint ksátrija; a király vezetése több mint szellemi és nem cselekvő, több mint tevékeny. A kocsihajtó az Ég Fia, aki a földi rendből kiemelkedik, mint az oszlop, egyedül, mással összehasonlíthatatlanul, aki csak éberség és értelem és tudás és erő. Aki csak néz és lát, mint a delphoi kocsihajtó. Kínában azt mondják: délnek néz. Délnek nézni annyi, mint élni. A király az a lény a földön, aki él; hozzá képest mindenki már csak anyag és eszköz, gyeplő vagy ostor, jobb vagy bal kéz. Ő a szem. Az uralom és a hatalom már kettő, már viszály és fokozat, az Egynek csak két fele. A király az Egy - a megmagyarázhatatlan és megközelíthetetlen, emberi értelem fölött álló égi értelem megnyilatkozása, a piramis csúcsán álló legmagasabb kőkocka, amelynek ellentéte és pólusa nincs: vagyis pólusa a világ maga, a természet, a nép. A király a sokkal szemben álló egyetlen Egy, a Középpont és a Szív és a Fej.
Nem a nép, a sokaság, a föld az érthető és természetes, és nem az Egy, a király az érthetetlen és természetellenes. Ahogy nem a világegyetem, a természet, a csillagok, a lelkek sokasága az érthető, és az Egy Isten az érthetetlen. Az Egy Isten a természetes, magától értetődő, és a csillagok és lelkek sokasága csodálatos, különös, nem magától értetődő. Mert az Egy az, aki és ami: van. Ő a lét, az Egy - amihez és akihez képest minden egyéb már esetleges. A király: van. A király a természetes. A király az értelmes, magától értetődő és világos, mert ő az Egy, és hozzá képest a népek sokasága, a kasztok és rendek, szavak és törvények, történet, események már alárendelt és mellékes esetlegességek. Ami a királyon kívül van, csak a kocsi, a kerék, a gyeplő, a ló. Ő a kocsihajtó.
Az újkorban a legtöbb, amit egy király magáról mondani tudott, hogy: az állam én vagyok. Ez teljesen hamis. Hamis pedig azért, mert kicsiny és kevés. A király több, mint az állam, annyival, amennyivel Isten több, mint a világ. A király az a szakrális személy, akinek viszonya az állammal, az, ami Istennek a teremtett világgal. Király nélkül az emberiség "sokadalom", mint Hérakleitosz mondja, és az emberi élet értelmetlen zavar."

De többet nem írok, nem akarom tönkretenni a szemed és a küldetéstudatod, tégy belátásod szerint, győzködj érvekkel és szitkokkal, üss és kérlelj, de azért gondolkozz azért még azon, hogy minek érvelsz Hamvassal a világ kimúlása mellett, ha közben ennyire ragaszkodsz egy fals és szánalmas nézőpont mellett, mert ahhoz nem fér kétség, hogy:
"A demokrácia, vagyis az az elv, hogy a többség döntsön, nem más, mint a szellem arculcsapása." /"egy kis brahman"/