Az eltompítás rendszere

“Míg George Orwell 1984 című regénye a zsamoksággal, Aldous Huxley 1932-ben írt könyve, a 'Szép új világ' a társadalom feletti egyeduralom gyakorlásának egy másik módszerével foglalkozik. A zsamoki hatalom alapja az, hogy a rémuralom és a titkosrendörség miatt félelemben él, bizalmatlan, kapcsolatailól megfosztott ember viselkedése könnyen kiszámitható és irányítható, a szétszabdalt társadalom egyszerűen vezethető. Az eltompítás rendszerében a bizalmatlanság légkörét és az emberek kapcsolatainak elsorvadását más módon érik el. Itt a vezetett nagy többség eleve nem tudja, hogy milyen világban él és igazából mi is történik körülötte. Tudatlan és műveletlen és így nem tud bánni a reá zúduló, ömlesztett, természetesen a fontosabb pontokban torzított hírözönnel.

Az eltompult emberek nem tudnak élni a szabadságukkal, és mivel képtelenek a kapott híreket feldolgozni, bizalmatlanná, érdektelenné válnak minden más iránt, ami nem közvetlenül a személyes helyzetükre vonatkozik. Az ilyen módon széthullott társadalom polgárai nagyon könnyen rászedhetők, orruknál fogva vezethetők, és pontosan csak azt teszik, amire a vezetők kiválasztották, képezték őket. Ha valaki az értelmükben bízva meg akarja nekik magyarázni, hogy félrevezetik, becsapják őket, annak nem hisznek. A szűk vezetű réteg a munkára és fogyasztásra tenyésztett embereket így könnyedén irányíthatja. A vezetőknek csak arról kell gondoskodniuk, hogy a nép szórakozzon, hadd érezzék jól magukat, nehogy ellenőrzetlen módon elkezdjenek gondolkodni, megkérdőjelezve az uralomjellegét.”

/Részlet Végh László tanár úr “Fenntartható fejlődés” c. egyetemi jegyzetéből