Egyetértek.

És a kérdésem szerintem pontosan ennek ismeretében kritikus.

Nem lehetünk biztosak, ezekben a dolgokban. Csakis hihetjük. Mégis a legtöbbünk ezekre a hitekre, tehát nem biztos dolgokra alapozza és életét eszerint él. E hite befolyásolja tetteit, gondolatait, életfelfogását, tehát szinte minden vele kapcsolatos dolgot.

Tehát szinte mindent dolgot, ügyet, közte a lefgontosabb, életbevágó, másokra, a közösségre is kiható komoly dolgokat is, egy bizonytalan dolog határoz meg...

Pedig a komolynak, fontosnak tartott kérdésekben, biztosra szoktunk menni ugyebár. Számlákat, igazolásokat, ügyvédi, közjegyzői papírokat, garanciákat, fedezeteket, jótállásokat, bizonyítékokat, tanúkat (és sorolhatnám) kérünk, várunk el, sőt gyakran követelünk még az apró cseprő napi ügyeinkben is.

A legfontosab, a fatális kérdésben, a világnézet kérdésében (hisz minden mást az befolyásol gondolkodásunkban!), pedig megelégszünk ködös, kétséges, bizonytalan hitekre alapuló elvekkel és gyakran elhazudjuk e bizonytalan és kétséges mivoltukat önmagunk elöl is...

Ez szerintem nagyon durva hátraszaltó és többek közt ezért van legtöbb embertársunk lelkileg mentálisan zsákutcában, csődben...

Nem?