Felborult a... mim is? (Egyre később fekszem és kelek, ez így nem normális.)

Nagymamám szomszédjában van egy kisfiú, aki elvált szülők gyereke, és azt éli át nap mint nap, hogy senkinek sem kell, csak a nagyanyjának. Apucinak, anyucinak is van új kedvese, a gyereket meg passzolgatják ide-oda. Szóval így nagyon nem jó.

De az is tény, hogy a gyerekeket rendszerint alábecsülik. Szerintem a legtöbben már 3-4 éves korban érzékelik, hogy amit a szülei művelnek, az színjáték. Persze, ez nem tudatos észrevétel, de a gyerek mindenképpen észleli az ebből adódó feszültséget, és ez előbb-utóbb rajta is látszani fog.

Nincs jó megoldás, csak rossz és még rosszabb.

Szerintem csak a gyerek kedvéért fenntartani a házasságot hiba, de tudom, hogy sokan még csak nem is saját elhatározásukból döntenek így, hanem a körülmények viszik rá őket (pl. nincs hova menniük).