Bözödi György

FÜLEMÜLE-DAL

  Ha jól meggondolom magam,
  eláll a saját énekes szavam.
  Szinte nem is hallottam eredetiben,
  nem én.
  Pedig ott volt s ott van otthon
  a ciheres peremén.
  S maholnap (rossz fülemmel)
  egyre kevesebb a remény;
  hogy nem is hallom soha én,
  szinte tudom, hogy nem is hallom,
  nem én!
  De mástól szívódik belém,
  s ha nem tudnám, akkor is elfújnám,
  el én!
  (Bár mástól szívódik belém.)