Húsvét előtt

 

Olyan csodásak most az esték.
Mind csupa szín - és semmi festék.

 

Az Est kezében nincs ecset,
S mégis mindent festeget.

 

Tűzvörös hegyet, lila fákat,
Miket az önzéski nem vághat.

 

S alájuk rózsaszín padot. -
(Lelkünk e tájon már lakott.)

 

Így lobogott a sugárkéve,
Emlékszik, Édes? most egy éve

 

S túl omló, romló napokon,
A rózsaszín felhőpadon,

 

Egymás lelkébe mélyedetten
Ott ülünk mégis most mi ketten.

 

Kolozsvár, 1921. márc. 25.