szia!

 

én nem azt mondtam, hogy szarni kell bele a munkába. én statisztikuskéntm könyvelőként dolgozom egy fémipari termékeket gyártó cégnél, rengeteg a munka, de örömmel csinálom, jó a légkör, kedvelem az összes munkatársam, és azt hiszem ők is engem. szeretem csinálni, bár nagyon sokszor túlóráznom kell, mert annyi a munka. de ezt sem bánom, mert elkötelezett vagyok, és abszolút nem vagyok túl fizetve.

 

nos, nem hiszem, hogy egy mekdonálcban el tudnám viselni azt, hogy lépten-nyomon alázzanak, ha nem úgy sikerülne véletlenül összedobnom egy szendvicset, vagy akármit. tudod ez olyan munka, hogy akármikor akárkibe bele lehetne kötni, mert nézzük csak meg péládul mennyi cuccot raktál egy szendvicsbe. hoppá! két grammal több? ki vagy rúgva! persze ez csak egy durva túlzás volt, de láthatod, belekötöttem. ezért nem hiszem, hogy bárkit kirúgnának, de gondolj bele, ha a felettesek közül csak egyetlen valakinek nem tesztik a képed, akkor te felejtsd el azt, hogy valamit is el fogsz érni az ilyen színvonalú munkahelyen.

 

különben amikor középsikolás srác voltam, nagyon sokat gondolkodtam, hogy el kéne mennimaximum néhány hónapra dolgozni egy ilyen helyre, de inkább maradtam a jól bevált "házépítős" melóknál... ;)

 

"Ezek mellett megtűrnél te egy ilyen alkalmazottat, aki így gondolkodik a mint te? Igen, egész addig, amíg nem találsz egy olyat, CÉGÉRDEKet szem előtt tartva gondolkodik. Azt fogod alkalmazni."

 

ez természetes dolog. biztos vannak olyan éttermek az országban, ahol tiszteletben tartják a dolgozókat. a cégnél, ahol én dolgozom, még a segédmunkásokkal, takarítónőkkel is nagyon jóban vagyunk, és senki sem érzi magát a cégnél nagy arcnak. mindenki végzi a dolgát, és kész. persze nálunk is folynak keményen ellenőrzések, ám egyáltalán nem izgulunk emiatt, mert tudjuk, mindent profi módjára csinálunk, és tudjuk, hogy úgy sem tudnak belekötni semmibe sem. szeretem ezt a társaságot, és soha rosszabbat... nekünk is vannak feletteseink, ám náluk sem észlelhető a hatalomvágy, hogy na most én vagyok itt az atyaúristen. prsze betartják azt a bizonyos három lépés távolságot, de mégsincs ott köztünk az a bizonyos szakadék. az olyen helyen, mint a mekdonálc, sajnos ez nincs így.

 

jut eszembe, a mekdonálcban mit várnak el egy olyan 16-17 évs lánytól vagy fiútól, aki még nagyon sok mindennel nincs tisztában az életben. elkötelezett legyen a cég iránt? amikor ő is tudja, és a cég is tudja, hogy egy hónap múlva már híre-hamva sem lesz? végülis na, ha azt vesszük, legyen elkötelezett, mert akkor ne vállaljon munkát, ha ezt sem képes felvállalni. neki mindenképp első az iskola, és nem akar a munkahelyéről zokova hazamenni, hogy mennyire megalázta ott az a "fehéringes majom".

 

figyelj! nekem alapból nem a mekdonálccal van a bajom, hanem azzal, hogy milyen embereket képesek tovább engedni a ranglétrán. gyakorlatilag, ha nem vagy képes dolgozni, nagy a szád, szeretsz parancsolgatni, a mekdonálcban a helyed, mint főnök, és nem beosztott. ha inkább dolgozni szeretsz, jó fej vagy, munkaképességed, ambíciód, a munkamorálod kitűnő, talán sosem lesz belőled vezető, mert jó munkaerő vagy. nem mondom azt, hogy ezeket az embereket kéne tovább engedni, de nem az olyanokat, akiket néha látok, és szánalmasan viselkedve próbálkoznak vásárlót nyerni a cégnek. nyerni? ugyan már! azzal, hogy pattog a dolgozók között, mint kecskeszar a deszkán? ezel negem csak arra ösztönöz, hogy többet ide be ne tegyem a lábam, mint vásárló.

 

ez tudod nem egyszerű helyzet, nem egyszerű fogalom. én, mint vásárló olyan helyre fogok menni vásárolni, ahol normális kultúrált értékrendek az uralkodók, és nem azt hallom, hogy "te hülye barom, mé nem mostá má fő? ájjá neki bazmeg". mostanában egyre ritkábban járok mekdonálcba, pedig régebben jobban szerettem, bár néha még most is megkívánok egy shake-et, vagy épp egy jó nagy adag sült krumplit. ;)