A jegybanki alapkamat csak közvetett módon (elsősorban a változó kamatozású kereskedelmi banki hitelek, illetve akár a pénzpiaci hozamok útján) határozza meg a forráshoz jutás költségét.

Az állampapírkibocsátások referenciahozama az adott kereslet-kínálaton és a tőkeáramláson túl egyfajta fogadás arról, hogy milyen hozamalakulással számolnak a piaci szereplők. A jegybanki alapkamattól látványosan elszakadó ÁAK aukciós hozamok ezért elsősorban a hozamgörbe távolabbi lejáratán jelennek meg, vagy eseménydúsabb időszakban, amikor a piac elkezdi beárazni a jegybanki alapkamat várható módosítását.

Forintban nem nagyon tudsz hozamfelárat számolni, mert nem fogod tudni, hogy mennyi a ténylegesen árazott default risk és mennyi az árfolyamkockázati felár. Érdemes viszont megnézni mondjuk 2003-tól a devizában kibocsátott magyar államkötvények hozamfelárát, ami közel maradt az akkori rekord alacsony értékekhez, míg a forinthozamok a 2003 nyári pánik után csak kb. 2005-re jöttek le a korábbi szintekre. Tegyél mellé mondjuk egy historikus EUR/HUF volatilitást (ami érdekes módon elmaradt az EUR/USD-től)  és abból kijön azért, hogy NEM a forinthoz kötődő árfolyamkockázat indokolta azt, hogy a forinthozamok jóval lasssabban tértek vissza a 2003-as szintekre.

Ízlés dolga, de ezt le lehet fordítani arra, hogy az MNB túlságosan vontatottan vágta vissza a 2003 nyarán megemelt alapkamatot. Néhány intézmény ezt átlátta, és 2004 nyarától látványos extrahozamot realizált azzal, hogy hosszú kötvényt vett, ebből a szempontból magas labda volt.