Törjétek a kis fejeteket, tesókáim!
Mutasd meg mit tudsz, és ki vagy: egy kis "választási kvíz":
Ki játszhat?
- Aki hajlandó elhinni, hogy léteztek és léteznek valóban nagy műveltségű és igazán értelmes emberek, akiknek tudása elképzelhetetlenül magasan fölülmúlja a pénze, kötelességei és szórakozásai után rohangáló átlagember lehetőségeit.
Kinek ajánlott ez a házi fejtörő játék?
- Akinek van elég bátorsága és jókedve ahhoz, hogy kipróbálja saját szellemi képességeit.
- Aki nem tartja mindegynek, hogy gyermekei és unokái majd milyen világban és hogyan fognak élni.
Mi a játék lényege?
- Összegyűjtöttem néhány eltérő jellegű és különböző nehézségű szöveget, idézetet, amelyek értelme a társadalomtudományokban járatlan ember számára nem egykönnyen hozzáférhető. De reményeim szerint játékos kedvvel, egy kis türelemmel, a hétköznapi feladatoknál olyan jól használható józan paraszti ésszel, némi képzelőerővel, egyénenként változó mértékű erőfeszítéssel és egy valóban jóra törekvő szívvel a szövegek jelentése megfejthető.
- E játékos fejtörővel bárki felmérheti saját ítélőképességét, hogy politikai elképzelései mennyire épülnek mások által irányított ingatag hiedelmekre, vagy ködös érzelmekre, vagy inkább a valóság többé-kevésbé való felismerésére és tényleges morális elkötelezettségre.
- Olyan mély értelmű, olykor szellemes gondolatokkal találkozhat itt bárki, amelyektől – különböző okok miatt – legtöbbünk egyébként meg van fosztva, és amelyek esetleges megértése hatékonyan segíthet, hogy eligazodjunk bábeli zűrzavarban kavargó világunkban.
Ki teljesíti jól a feladatot? Mit nyerhet az, akinek sikerül?
- Akinek valóban sikerül megfejteni a szövegek értelmét, az garantáltan rájön arra, hogy neki ez tényleg sikerült, és kétely nélkül meg fogja érteni, hogy mit nyert vele.
- Amennyiben ez az érzés elmarad, akkor a kedves játékos kedvű választópolgártársam biztos lehet abban, hogy a feladatat megoldásához valami még hiányzik. De ne adja fel! Nem könnyű gondolkodni, de érdemes…
- Akinek viszont sikerült, és valóban gazdagabbnak érzi magát, az ne fossza meg ismerőseit ugyanettől! Továbbítsuk elektronikus vagy nyomtatott úton!
*
Jó szórakozást kívánok, és felelősségteljes és lelkiismeretes választást javaslok!
kistesa@freemail.hu
***
„Mi a társadalom, ha nem az ész fogja össze, ha az érzelem nem teszi érdekessé, s ha nem kellemes gondolatok s igaz jóindulat kölcsönös cseréje? Vásár, játékbarlang, korcsma, vadon, bordély és tébolyda: csakis ez, sorjában, mindazok számára, akikből összeverődik.”
/Nicolas-Sébastian Roch CHAMFORT (1741- 1794) francia moralista író, gondolkodó/
*
„A liberalizmus és a konzervativizmus között kell választani. A harmadik lehetőség a szocializmus, de annak marxista változata védhetetlen, nem marxista változatát pedig átvette a liberalizmus. A liberalizmus ma a civilizált világ uralkodó ideológiája.
…
A liberalizmus ellentmondásai miatt képtelen megvalósítani saját céljait. Ezeknek az ellentmondásoknak némelyike a liberálisoknak két, egy pozitív és egy negatív, de egymással összeegyeztethetetlen cél iránti elkötelezettségéből fakad…
A liberalizmus negatív célja mindazon rossz elkerülése, amely a jó élet megélését veszélyezteti. Az autonómia, a szabadság, az emberi jogok, az egyenlőség, az elosztási igazságosság és a pluralizmus – melyek megvalósítása a liberalizmus pozitív célja – azért értékesek, mert azokat a jó élet megélése szempontjából szükségesnek vélik. A liberalizmus pedig azért ellentmondásos, mert ezeknek az értékeknek a megvalósítása növeli a liberálisok által elkerülni kívánt rosszat, s ennek a rossznak a csökkentése olyan állapotok megteremtését kívánja meg, amelyek ellentmondanak a liberális értékeknek.
A liberalizmus ellentmondásos továbbá azért is, mert az egyenlőség, az igazságosság, és a pluralizmus liberális felfogása nem egyeztethető össze a jó élettel, hiszen nem lehet ilyet megélni olyan körülmények közepette, amelyekben a jó és a rossz embereket egyenlő tiszteletben és törődésben részesítik; az igazságosság az erőforrások olyan újraelosztását jelenti, mely nincs tekintettel arra, hogy azok jelenlegi birtokosai és leendő élvezői megérdemlik-e azokat; a pluralizmus pedig csak olyan választási lehetőségeket foglal magába, melyek megfelelnek a liberális szemléletnek.”
/John KEKES (sz. 1936) State University of New York at Albany filozófia professzora/
*
„Ha elemezzük a [liberálisként] besorolt nézeteket… aligha fogunk olyan tan- vagy elvhalmazra találni, amelyet mindannyian osztanak; vagy elvi és gyakorlati hajlamoknak olyan egységes csoportját azonosítani, amelyet a kérdéses ideológia magjának vagy lényegének tekinthetnénk.”
/Jeremy WALDRON, kortárs társadalomtudós/
*
„Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros; ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet szabatosan cselekedni, az erkölcs és a művészet nem virágzik; ha az erkölcs és a művészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen; ha a büntetésnek nincs értelme, a nép nem tudja, hová lépjen és mit tegyen. A bölcs első dolga, hogy fogalmait szavakká s a szavakat tettekké tegye. Nem tűri, hogy szavaiban rendetlenség legyen. Minden ezen múlik.”
/KONFUCIUSZ (Kr.e.551-479) a Kínában évezredekig ható, róla nevezett erkölcs- és állambölcselet képviselője/
*
„A társadalmi intézmények túlnyomó részének, úgy látszik, az a célja, hogy az eszmék és érzelmek olyan alacsony fokára szorítsa az embert, amely alkalmasabbá teszi arra, hogy uralkodjon, vagy uralkodjanak rajta.”
/Chamfort/
*
„Nagyon nehéz megmenteni egy civilizációt, amikor az a demagógok hatalmába került. A demagógok mindig is nagy civilizációrombolók voltak. A görögök és rómaiak is ennek az undorító állatfajnak estek áldozatul, mely Maculayt erre a megállapításra ragadtatta: Minden században a demagógok között találjuk az emberi természet leggyalázatosabb példáit.”
/José ORTEGA Y Gasset (1883-1955) spanyol író, gondolkodó/
*
„A szemtelenséget így lehet meghatározni: a jó hírnév megvetése a közönséges haszon kedvéért.”
/THEOPHRASZTOSZ (Kr.e.372?-287?) Arisztotelész halála után annak iskoláját vezette/
*
Meng-ce, Liang királya, Huj elé járult. A király így szólt:
- Ezer mérföldet nem átallottál megtenni, öreg, hogy ide gyere; biztosan van valami tanácsod, amivel birodalmamnak használhatok.
Meng-ce így felelt:
- Miért beszélsz a haszonról, király? Tulajdonképpen az emberiességről és a jogról kellene beszélned. Mert ha egy király azt mondja:
"Mi az, ami birodalmamnak használ?" - akkor a nemesek is arról beszélnek: "Mi az, ami házamnak használ?" - és a nép is arról beszél: "Mi az, ami nekem használ?" A magasrangú és alacsonyrangú mind a hasznot keresi, s így a birodalomban úrrá lesz a zavar.
/MENG-CE (Kr.e.371-289?) Konfuciusz tanainak gyakorlati érvényesítője az államéletben/
*
„Korunknak az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti.”
/Ortega/
*
„Az eszköz határozza meg a célt, és az eszköznek hasonlónak kell lennie a kitűzött célhoz. Az olyan eszközök, amelyek lényegesen különböznek a kitűzött céltól, magukhoz hasonló célokat teremtenek, nem olyanokat, amilyenek elérésére segítségükkel törekedtek.”
/Aldous HUXLEY (1894-1963) korának egyik legműveltebb írója /
***
„Fontos különbséget tennünk a szabadság és a szabaság gyakorlásának feltételei között. Ha valaki túl szegény, tudatlan vagy gyenge ahhoz, hogy éljen törvényes jogaival, mit sem jelent számára az a szabadság, amellyel ezek a jogok ruházzák fel”
/Isaiah BERLIN, kortárs társadalomtudós/
*
„A tömeg természeténél fogva nem tudja irányítani sorsát.”
/Ortega/
*
„A demokrácia és a plutokrácia (gazdagok uralma) egyjelentésűek. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint szándék a valós ághoz, elmélet a gyakorlathoz, ismeret az eredményhez… [A demokrácia] eszményéhez hozzátartozik mind a nagy számok tisztelete …, mind a közvélemény szabadsága, mindenekelőtt a sajtószabadság. Ezek eszmények ugyan, de a közvélemény szabadságához valójában hozzátartozik e vélemény kidolgozása is, ami pénzt igényel, a sajtószabadsághoz a sajtó tulajdona, ami úgyszintén pénzkérdés, és a választási joghoz a választási harc, amely mindig is a pénzt biztosítók igényeihez fog alkalmazkodni. A liberalizmus és szocializmus valamennyi fogalma csak pénz segítségével hozható mozgásba, mégpedig a pénz érdekeinek megfelelően.
… a sajtószabadság eszményével együtt arra a tényre is rájöttek, hogy a sajtó azt szolgálja, akinek tulajdonában van. A sajtó nem terjeszti, hanem előállítja a „szabad véleményt”.…
„Nem párbeszéd zajlik az emberek között; a sajtó és vele együtt az elektronikus hírszolgálat egész népek és kontinensek éberlétét elvek, jelszavak, álláspontok, jelenetek és érzések állandó bénító pergőtüze alatt tartja, napról napra, évről évre, úgy, hogy az egyes egyének fokozatosan valamiféle félelmetes szellemi gépezet puszta funkcióivá válnak…
Ma szinte ellenállás nélkül annyira e szellemi tüzérség befolyása alatt élünk, hogy a menetébe való belelátás hiányában e színjáték félelmetes voltát képtelenek vagyunk akárcsak felfogni is. A tisztán demokratikus álruhában fellépő hatalomakarás azzal teljesíti ki mesterművét, hogy ezzel a valaha létezett legteljesebb szolgasággal az objektumok szabadságérzületének még hízeleg is. A liberális polgártudat büszke a cenzúrának, az utolsó korlátnak az eltörlésére, miközben a sajtó diktátora olvasóinak rabszolgaseregét vezércikkeinek, közleményeinek és illusztrációinak a korbácsa alatt tartja…
Mi az igazság? A tömeg számára az, amit naponta olvas és hall… Amit a sajtó akar, az az igaz. A sajtó parancsnokai hozzák létre, alakítják át, cserélik ki az igazságokat. Három hét sajtómunka, és az egész világ megismeri az igazságot. Érvei mindaddig megcáfolhatatlanok, amíg pénz van rá, hogy szakadatlanul ismételje őket…
A sajtó dinamikája tartós hatásra törekszik; a szellemet állandóan befolyása alatt kell tartania. Érvei megdőlnek, ha az ellenérveket nagyobb pénzerő hitelesít, és gyakrabban jelennek meg a szem és a fül számára. A közvélemény mágnestűje minden pillanatban az erősebb pólus felé fordul…
A sajtó ma egyfajta hadsereg; gondosan megszervezett fegyvernemekkel: az újságírókkal, mint tisztekkel és olvasókkal, mint katonákkal. Itt is, mint minden hadseregben a katona vakon engedelmeskedik… Nincs félelmetesebb szatírája a gondolat szabadságának, mint ez. Egykor meg sem kísérelhették az emberek, hogy szabadon gondolkodjanak; most megtehetik, csak éppen képtelenek már rá. Arra gondolnak, amire gondolniuk kell, és ezt érzik szabadságnak.
/Oswald SPENGLER (1880-1936), a XX. sz. egyik legnagyobb kultúrtörténésze/
*
„Calomniez, in en restera toujours quelque chose.” – Rágalmazzunk, az sosem hiábavaló!
/Ezt a francia mondást DOSZTOJEVSZKIJ naplójában találtam./
*
„A zsarnoki kormányzat meghatározása: a dolgok olyan rendje, amelyben a fent lévők aljasok, a lent lévők lealjasítottak.”
/Chamfort/
***
„A helyes kormányzás alapja: az erény.”
/Su-king: az ókori Kína Öt klasszikus könyve közül a Történelem könyve /
„A konzervativizmus megkülönböztető jegye, hogy határozottan állítja: minden politikai erkölcsnek három szinttel kell rendelkeznie, éspedig egy egyetemes, egy társadalmi és egy egyéni szinttel.”
„A konzervativizmus nem a hagyományos megoldások kritikátlan előnyben részesítése, hanem azok ésszerű és átgondolt védelme, amennyiben kiállták az idők próbáját.”
/ John Kekes/
*
„Az ember igazi kincse a tévedések gyűjteménye, az évezredek során lepárolt, hosszú élettapasztalat.”
„A tömegember abból az emberb ől lett, akit megfosztottak saját történelmétől, akinek nincs a múltban gyökere, és aki – épp ezért – engedelmesen követ minden „internacionális” eszmét. Nem is ember ez, csupán egy emberi burok, nincs „benseje”, önálló, elidegeníthetetlen benső lénye…”
„Amerika távolról sem a jövő, han em tulajdonképpen távoli múlt, mert primitivizmus.”
/Ortega/
***
Részletek HAMVAS BÉLA (rendkívül nagy enciklopédikus tudással rendelkező kitűnő magyar író, esszéista, gondolkodó) Ugyanis c. művéből, melyet 1966-67-ben (!) írt:
„Romlásunk biztos jele, hogy az igazat nem hiszik el, csak ha valaki hazudik.
…
A kétféle szenzáció, a gengszter és a terrorista egybeolvadt. Sem a merő rablás, sem a gyilkosság, sem a merő hatalmi aktus külön-külön már nem jelent szenzációt. Az új történelmi esemény az a rémtett, amelynek ösztönzője nem a rablás, hanem az úgynevezett eszmeiség. A gengszter az úgynevezett liberális demokráciában a par excellence gonosztevő, és ez áll a szabadság jegyében, mert azt teszi, amit a törvény a leghatározottabban tilt. A terrorista a szocializmusban – mondjuk – hivatalos gonosztevő, aki bűncselekményeit az ideológia ürügyével követi el, szintén a szabadság jegyében áll. A kettő előreláthatólag nem állhatott meg külön. A társadalmak hazugságai összefolynak. A puszta gonosztevő nem érdekes többé. Márpedig az érdekesség a legfontosabb tényező. Az, hogy valakit megölnek, semmiség. Csak ha még nagyobb gazság van mögötte. Muszáj hazudni. A gengszter kénytelen ideológiai alapra állni. Két különböző társadalom gonosztevő-típusa. Az egyik is, másik is önmagában kevés… Az új típus, az összeolvadt gengszter-terrorista köteles lenne hinni abban az eszmében, amelynek nevében a bűncselekményt elköveti. A bökkenő azonban az, hogy az illető nem hisz…
A posztszocializmus a szocializmus álmáért való bűnhődés korszaka… A történelem három nagy tényezőjének, a hazugságnak, az erőszaknak és a kizsákmányolásnak arculatán azonban olyan vonások tűntek fel, amelyek új korszak virradatát jelzik…
A javak igazságos és egyenlő elosztására már csak azok hivatkoztak, akik más zsebeit ki akarták forgatni, egyenlőségre csak azok, akik másokat börtönbe zártak…
A posztszocializmus kénytelen a szocializmus ideológiáját használni, egyrészt, mert értelmi restségből újabb és alkalmasabb ideológiát nem volt képes kieszelni, részben azért, mert az idő természetét nem ismerte fel, és maga is abban a hiszemben volt és van, hogy még mindig szocializmus, csak éppen sejtelme sincs arról, hogy a döglött álom elviselhetetlen bűze honnan árad…
A lemaradt államelmélet azt jelenti, hogy az uralmon lévők, mihelyt a gépkocsiba szállnak, általában meg szoktak butulni. Azt hiszik az ő elméletük örökéletű és a világ végéig kellemes kizsákmányolási lehetőséget nyújt. A félelem ugyan sohasem alszik el teljesen. A hatalom jellegzetes magatartása, hogy fél. Minél törvénytelenebb, annál inkább. Fél, hogy kiderül. Mi derül ki? Az egész…
Az elnyomó és az elnyomott között, mint a béke és háború között nincs eltérés, csak a kétféle szégyen különböztethető meg.
…
Azt hiszem, aki képes lenne egy pillanatig is azt, ami van, végiggondolni, az irtózattól és az undortól összeesne, és lelkét, ha még van, kilehelné.
…
Optimizmusra a kizsákmányolóknak van szükségük, hogy a pénzt vigyorogva vágják zsebre. Nagyon jól van így. Optimizmus az, ha a nép hurrázik, amikor megnyúzzák. Optimizmus, a népgyötrés valódi neve.
…
A fertőző vírus hatása elsősorban a kommercializmusban nyilatkozik meg. Abban, hogy a modern társadalomban minden eladható és megvehető. Ez a végeladás-hangulat… A kurvák miatyánkja. Ez tudniillik a materializmus. A kurva ugyanis abszolút kommersz lény, aki maradéktalanul eladható, illetve megvehető, emellett az áru és az eladó ugyanaz a személy. Ez az üzletet rendkívül megkönnyíti. Ez a rokonság az újságíróval, és igen egyszerű életrend, a majmok erre igen rövid idő alatt megtaníthatók, és sokkal jobban csinálják, mint az emberek… Ez a bámulatos rokonság az újságíró (a meggyőződés kommercializálása), az író, a költő, a festő, a kereskedő, a zenész, a színész és a kurva között valóban feltűnő.
…
A csatornalakó a trónuson! Ha a mai emberiséget jellemezni óhajtanám, ezt kellene mondani. Mindenki meghódol előtte. Senki se romlottabb és aljasabb és hitványabb, és ez van legfelül. Ez a szemét, ez a vérszomjas és fekete egzisztencia, ez a botrányos és obszcén szarházi…
Mit jelent az, hogy a csatornalakó van a trónuson? Azt, hogy a nép ügyét alárendeli saját sötét és piszkos ösztöneinek. Szegény nép. Úgy kell neki. Miért választott így… Féreg, mindenki féreg. Hőst csinál önmagából. Irodalmat. Az ifjak ilyenek akarnak lenni, ilyenek is lesznek. Egyetlen szó se legyen bennük igaz, ő a piszkos hős, a színdarab főszereplője. Minél szarházibb, annál inkább ő a hős. Önmagából irodalmat csinál. A bűnbeesett világ pocsolyájában. Aki ebből egy szemernyit le mer tagadni, azt a gyanút kelti, hogy felidézésében részes és védelmezi.
Sok pénztől megbüdösödött költészet.
Korrumpálni őket? Mivel? Pénzzel. Az egyetlen, amivel mindent el lehet pusztítani.
Kiagyalták. Megjelent. De azt nem remélték, hogy a varangy a nyakukra ül.
Újságírók, színészek, írók, költők, muzsikusok, festők, sok pénzt adok nekik, hogy egymást túllicitálják. Most már azt csinálom velük, amit akarok. Befogom az orrom, ha róluk van szó.
…
- Eközben azonban ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, amint azt az ősz mester, Plótinosz mondta. A legfontosabbról. Ez a legfontosabb: a gyáva ingadozás.
- Gyáva vagyok?
-Nem, kérem. Ne legyen önmagáról ilyen megkülönböztetett jó véleménye. Ne szépítsen. Ne csináljon irodalmat. Ön nem gyáva. Ön undorító modern emberke.
…
Mindnyájan koszos delíriumban élünk.
…
Az van, amitől a legjobban félünk.”
***
„Az ember láthat gyógyíthatatlan értelmetlenséget és aljasságot, vagy a jó megvalósítható lehetőségeit tetszése szerint; az a kérdés, melyiket választja.”
„A rossz, az osztódás hangsúlyozása; a jó az egységet jelenti más életekkel és más lényekkel.”
/Huxley/
*
„Az általános hiedelemmel ellentétben nem a tömeg, hanem a kiváló ember él alapvető szolgaságban. Semmire sem tartja életét, ha nem állíthatja azt valamilyen magasztos cél szolgálatába. Ezért nem tartja kényszernek a szolgálás szükségességét. Ha véletlenül nincs mit szolgálnia, nem találja a helyét, és újabb, még nehezebb, még igényesebb célokat állít maga elé, és azok igájába áll. Ez hát a fegyelmezett élet – ez a nemes élet. A nemességet az igényesség, a kötelességérzet határozza meg, s nem pedig a jogok.
/Ortega/
*
„Kedvünkre élni közönséges dolog, a nemes rendre és törvényre törekszik.”
/Johann Wolfgang GOETHE (1749-1832) „német költőfejedelem”, tudós, gondolkodó/
