Kádár János szeret téged!


Hívni kellene a szelleműzőket


Hazafi Zsolt 2006. március 24. 08:55

Engem a kalocsai fideszes fickó, a Bagó nevezetű sztorija a bolsevizmusra emlékeztet. És talán nem véletlen, hogy nemcsak az MSZP, hanem a Fidesz táborában is növekedett azoknak a száma, akik jó korszaknak tartják a Kádár-kort.


Kísértet járja be Magyarországot, Kádár János bá szelleme. A Gallup szerint mind az MSZP-szimpatizánsok, mind a Fidesz táborában az elmúlt négy évben jelentősen növekedett azok aránya, akik szerint a Kádár-korszak kimagaslóan jó időszak volt az ország életében. Borzalom.



Az újabban szép emlékezetű diktátor kezéhez legalább 230 ember vére tapad. Százezrek hagyták el az országot, tízezreket ért hátrányos megkülönböztetés – sokakat egész életükben. Ez csapás egy ország életében, nem aranykor. Mindegyik európai ország, amely kimaradt a kommunizmusból, kivétel nélkül jobban járt: magasabb életszínvonalat kaptak a kapitalizmus nevű valamitől, mint mi a létező szocializmustól. Szabadságuk is több volt.



Ráadásul az unalomig éltetett kádári „aranykor”, amikor biztonságban éltek az emberek, mert mindenkinek volt munkája és a többi, köztudottan hitelekből valósult meg. Utólag fizettük ki. „Hallgassatok, maradjatok békébe, majd mi megoldunk mindent: lesz olcsó kenyér, olcsó lakás, olcsó autó és olcsó nyaralás. Kádár János szeret téged!”– ennyi tartozott a jónépre. Otthonossá tették a diktatúrát azáltal, hogy arra törekedtek: az életszínvonal fölötte legyen a társadalom tűrési küszöbének.



Mára már közhely, hogy a „szocialista gazdaság” teljesítménye nem volt elég a fogyasztási szint fenntartásához – de ezt már nem mondták meg az embereknek. Hiszen a kiskorúakat nem szabad bonyolult, a sorsukat amúgy meghatározó dolgokkal zavarni. A felvett hiteleket nem a gazdaság korszerűsítésére, hanem a már említett életszínvonal-emelésre fordították, amellyel ugyan leszerelték az elégedetlenséget, de hosszú távon újratermelődött az elmaradottság.



A Kádár-korszak viccei és anekdotái nem véletlenül a működésképtelenség, a dilettantizmus és az ésszerűtlenség paródiái. Aki nem hiszi, hallgassa Hofit. És hosszasan, kitartóan lehet sorolni, mennyi mindenben hazudtak szemrebbenés nélkül az embereknek.



Most meg egyre javul a Kádár-korszak megítélése. Enyhe képzavarral élve: a pártoknak alaposan magukba kellene nézniük. A Fidesznek sem az osztogatós Kádár-nosztalgiára kellene építenie, hogy megnyerje magának a „panelprolikat”, hanem valamirevaló jobboldali programot kellene hirdetnie. De a szocialisták sem jeleskednek a pontos valóságértelmezésben. Ígér itt mindenki fűt-fát-virágot, de azt nem mondják meg, hogy egyre nehezebben tudja az állam kifizetni a régi és beígért juttatásokat.



A Franciaországban zajló tüntetések arról szólnak, hogy az amúgy a magyarnál jóval erősebb és stabilabb gall gazdaság sem képes már kitermelni azokat a jóléti szolgáltatásokat, amelyek korábban jellemezték az országot. Szinte minden nap bejelentik valamilyen kedvezmény, állami szolgáltatás kényszerű megvonását. Európában vergődik az úgynevezett jóléti állam, miközben olyan országok gazdasága, mint Kína és India veszélyeztetik a kontinenst.



Tehát senki sem tudja garantálni, hogy jobb lesz minden. Még annak is örülhetünk, ha nem lesz rosszabb. Nem korrekt ilyen helyzetben illúziókba ringatni az embereket. Még akkor sem, ha választásokat kell nyerni. Egészen pontosan Kádárék tettek így. Meg kell nyerni az emberek szimpátiáját, mindegy, hogy milyen áron.



Hívni kellene a szelleműzőket!



De nem csak ezért. A kecskeméti fideszes fickó, Bagó Zoltán sztorija is riadalomra ad okot. Engem a középkorú MDF-es jelölttel való beszélgetésének azon része ütött meg, mikor azt magyarázta, hogy ha a fórumos jelölt beadja a derekát, akkor „megfuttatják”. Ezt egy harmincéves siheder mondta egy középkorú muzeológusnak.



Ilyen szövegeket mondhattak az ifjú kommunisták is a téeszesítés idején a parasztoknak, hogy milyen jól járnak, ha belépnek a termelőszövetkezetbe, mert akkor kolbászból lesz a kerítés. Valahogy így képzelem a nyájas III per akárhányas beszervező tisztek szövegeit, mikor azt magyarázták az áldozatuknak, hogy érdemes aláírni nekik, mert akkor aztán megnyílnak ám a kapuk.



A „megfuttattunkból” süt a komcsi mentalitás. Lefordítva: a társadalomban a mozgásokat nem a tehetség és a spontán folyamatok hozzák létre, hanem mi, az élharcosok alakítjuk ki. Mi mondjuk meg, kiből lesz „akárki”, és kiből a „senki”. Ha velünk vagy, megfuttatunk, ha nem, akkor magadra vess.



Így lehet munka és tehetség nélkül jól megélni. Évtizedek óta.



A hazug Kádár-korszakkal való leszámolás mára a Fideszben kimerül egy kis kövéri kommunistázásban, de a Kádár-korszak köszöni szépen, jól van. Köztük is. Csak Szamóca meglocsolta egy kis szenteltvízzel.

http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=10518


A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.