Aztán gurgulázó nevetés tört elő a Zsírmari torkából, bár ez már inkább hörgés, és a sikoltozó Doktort az otthonkáját fölemelve a lába közé gyömöszölte.
– Hörögj, dúlj szét oroszlánom – bömbölte az egeknek –, gyűrj meg hát, ne kíméld a testem!
A lépcsőfordulóban, még takarásban, megjelent két fej. Alul a Keppingernéé, fölül a Benyuskánéé.
– A fonák törpéje – fújt dühében Keppingerné.
Nem exminiszterelnökökről beszélgettek, bár tényleg, ki tudja? Korunk Leninje már iperedik, nemde?

(Szira Péter: Harmadik szem, negyedik emelet)

http://www.ahet.ro/printbelso.php?action=cim&name=1958