Ismerős, de még mennyire hogy az!

És állítólag már tanulmány is készült arról, hogy ez a gyerekek szemében baromira visszatetsző, és egyáltalán nem tesz a gyereknek "jót" az ilyen szülő!

Mert bűntudatot kelt a gyerekben, hogy pl. az anyja a saját szájától vonja meg az ételt, csakhogy ő ehessen.

Más fórumon olvastam egy fiatal emberről, aki 30-as éveibe lépve sikeres vállalkozó lett.  A saját életútját úgy írta le, hogy gyerekkorában ő és a családja (apa, anya, + 1 tesó) nagyon szegények voltak, szoba-konyhában laktak, és gyakran paprikás krumpli volt az ebéd/vacsora, melyben csak egy szál szafaládé volt és azt is az édesapja ette meg, mert ő végzett nehéz fizikai munkát...

Kövezzetek meg, de szerintem ez a normális! Lássa a gyerek már kicsi korától kezdve, hogy a családban munkamegosztás van és a nemi szerepek vállalása sem mellékes. A gyerek természetesen fontos, mert fejlődésben lévő szervezet, meg tanulnia kell, meg ő a jövő és hasonló közhelyek, de itt most nem arról van szó, hogy az apa evett és a többiek éhen maradtak. Hanem arról, hogy a családi munkamegosztásnak (és hierarchiának) megfelelően osztották el az élelmet is. Mindenki azt kapta, ami "járt" neki, és senki nem lett úgy beállítva, hogy aránytalanul nagy áldozatot kellene hoznia a többiek - vagy speciel a gyerekek - miatt.

Természetesen jobb módú családokban indokolatlanok az ilyen restrikciók, de azokban sem árt, ha a gyerek megtanulja, hogy hol az ő helye és hol a többieké. Ez még nem zárja ki a szeretetet és a jó légkört! Szabályokra és kötelességvállalásra szükség van, de nem ilyen manipulatív módon. Hogy aztán majd akár egész felnőttkorában azt hallgassa a gyerek, hogy "bezzeg én érted feláldoztam az életemet..."