szikrakert

 

kibonthatatlan

rügy pattog faágyban

kertel a tavasz

 

szemtelenül

burkot bök és elmenekül

nagy térképész az ész

 

sokat smirgliztem

kikötni már csak majdnem lehetetlen

az én szememben

 

felcsapnak a lángok

olajfaágon

szikrát szánt a Nap