Mert ha két egészséges, boldog kutya gazdája úgy dönt, hogy kiskutyát szeretnének a kedvencüktől, azt is el tudom fogadni. Ezek a kiskutyák szereteben fognak felnőni, és örömet fognak okozni azoknak az embereknek, akik egy kedvenckére vágynak. Ilyenkor mindegy a szín, bizonyos keretek között a méret is, csak az a lényeg, hogy egészséges kiskutyák legyenek.

Sokkal nagyobb bajnak tartom azt, hogy ha egy győztes, esetleg Ch kan, aki egyébként pl. epilepsziás, vagy túlzottan agresszív, vagy egyéb testi betegségben szenved, több alom apukája lesz.

Emellett én maximálisan elismerem az igényes tenyésztők munkáját, de az egy külön világ. Ha elfogadást várunk a hobbykutyásoktól, nekünk is el kell fogadni, hogy mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit csinál a kutyájával. Egy ideig osztottam a nézeteidet, de már nem vagyok ilyen maximalista.

Még egy gondolat: az első kutyám, Pamacs, akit imádtam, foghibás volt, félheréjű, és mérethatáros, mégis egészségesen élt le 14 évet, és ugyanolyan kedves volt nekem, mint pl. George, aki egy interchampion, európa-klubgyőztes angol kan volt.