Szerintem valaki vagy követi az otthoni mintát, vagy - ösztönösen/tudatosan - egész mást csinál. Nálunk a húgom folytatja a szüleink elhallgatós, képmutató életmódját, én önkéntelenül, de gyökeresen szakítottam vele (illetve a férjem szerint nem, mert ő azt is nehezményezi, hogy időnként inkább rájuk hagyom a hülyeségeiket), nem söpörjük a szőnyeg alá a problémáinkat, és nem másoknak akarunk megfelelni.
Ebből adódóan egész más hibákat fogunk elkövetni, mint ők. ;-)))