Ha demagóg lennék - nem vagyok ez, pedig hű, milyen jó demagóg lennék! hülyét csinálnék mindenkiből, mindent bebizonyítanék, aztán mindennek az ellenkezőjét, aztán mind a kettőt egyszerre, azután egyiket sem -, szóval ha demagóg lennék, akkor most azt írnám, hogy ez a véletlenszerű bolyongás nyilván nem egy nagy szám, de a te 0-ás valószínűségedből következik egy másik, komplementer valószínűség: annak, hogy ilyen módon nehogy a rossz irányba haladjak, a valószínűsége közel 100%. Ez pedig világmegváltó helyzet ahhoz képest, mintha nyílegyenesen haladnék az általam jól látott és ismert helytelen irányba.

Ez persze két véglet.

Amit Orbán Viktor művel, az kétségtelenül egy tudatos haladás valamerre, és kétségtelenül a jó irányba, amennyiben az ő egyetlen (egészen pontosan kettetlen: hatalom és pénz) szempontját nézzük. Persze ezt az irányt sok-sok lepel rejti kutató szemünk elől, elsősorban sok-sok nemzeti színű, ami önmagában dehogy volna rossz, csak az a gyalázatos, amire használják; és itt-ott, hogy mindenki jóllakjon, egy kis barna lobogtatás is meg-megjelenik, és már látni a vöröset is, a panelproli-vöröset. Ha viszont a tényleges haladási irányt nézed, figyelembe véve a keréknyomokat is, a demokrata-liberális felől halad az antidemokratikus, autoriter felé. Voltunk már ott, ahova most ő megint vinni akar bennünket, köszönjük, nem kérünk belőle.

A másik, amely külsőre akár véletlenszerű bolyongásnak is tűnhet, különösen némi rosszindulattal interpretálva, talán egy tétova haladás, de nem abba az irányba. Mivel reálisan csak ez a két lehetőség van, inkább ezt választom, mint a biztos rosszat.