Nem azt mondom, hogy bele kell törôdni abba, ami van, de azt sem hiszem, hogy csakis egyetlen helyes, járható út van. Következésképpen ne úgy, és ne azért keressünk "segítséget", hogy bizonyos sztenderdekhez hasonulni tudjunk. Mert akkor az nem önismeretrôl, hanem agymosásról fog szólni, ennél pedig egy szar élet maximális bevállalását is tisztességesebbnek tartom.

ez elejével teljesen egyetértek, de mi az, h szar élet? h pl én szar vagyok, és ezért nekem szar az életem, vagy én nem vagyok szar, csak az életem, és akkor most vezeklek, vagy mi?

akinek szar az élete, az ne tegyen azért, h ne legyen szar neki?

nem a könnyebbik vége ez, h emelt fejjel végigélem a szar életemet, ahelyett, h megpróbálnék javítani rajta?

bocs, h kissé (?) off módon ezen lovagolok, de télleg nem értem.

a témához kapcsolódva pedig ha vki jól érzi magát gyerektelenül, és ebben egészen biztos, és nemcsak megideologizálja ezzel az egyéb bajait, akkor az télleg nem szorul segítségre.

aki viszont nem bírja elképzelni, h nem mindenki egyforma... annak rossz lehet.