Szia Kedves Solemnity!

 

  Látom a kedvenc vitapartnereddé léptettél elő. Nem csak közvetlenül nekem

írsz, hanem másokhoz írt válaszaidba is beleszövöd a rólam kialakult véleményed.

    Nem kétlem, hogy láttál-e már gyereket. Nem is vitattam. Biztosan láttál.

 

Engedj meg egy kérdést:  Volt már olyan szerelmed, aki a nap minden pillanatában

őszinte és teljes szerelemmel nézett rád?  Nem csak percekig, hanem egész nap..

   Nos, egy kisbaba az anyukájára, bármilyen hihetetlennek is tűnik, így néz.

Vagy érezted már folyamatosan, hogy Te vagy a mindenség valaki számára?

A minden, maga az élet? 

   Igen, ismerek rossz szülőket. Igen ismerek pszicho beteg szülőket is. Rájuk

pontosan illik a rossz szülő definíciód. De ugye nem azt akarod mondani, hogy

mindenki pszichonikus lenne?

   Az pedig, hogy apaként így gondolkodom, csupán két dolognak köszönhető.

Az egyik, hogy a többi ilyen apuka szégyenli a külvilág elött és ezért titkolja is.

A másik, hogy ritka az amikor nekünk apukáknak kell anyaszerepbe belebújni,

táplálni, óvni, gondozni gyermekünket.. A a kisfiam anyukája nem lett volna

annyira beteg, akkor valószínűleg ennyire mélyen engem sem érint meg

a szülői érzés. Ha pedig ezt nem tudod tolerálni, elfogadni, miért várod el

tőlem, hogy viszont toleráns legyek ?

  Bár igaz, ha figyelmesen olvastad a hozzászólásaimat, akkor világosan látod,

hogy tiszteletben tartom a véleményedet, még akkor is ha nem tartom számomra elfogadhatónak.