Szia Kedves Veronika!

 

 

   Sajnálom, hogy figyelmetlenül olvastad amit írtam. Valóban "nem azért kell .."

 

  Először is: Nem kell, hanem lehet!

  A másik:  A lényeget nem látod? Nem önzésről van szó. Hanem arról, hogy

                 minden ember akit eddig ismertem, élete alkonyán, függetlenül attól,

                 hogy sikeres gyárigazgató, vagy akár 26. senki volt életében,

                 egyformán a gyermekeire, unokáira nézve, őkat tartotta élete

                 igazi sikerének, értelmének. 

 

 

   A prüntyögésről: nem az első két hónap hanem az első néhány nap után...

 

         Valószínűsítem, hogy igenis láttál már gyereket, kisbabát, de a szokásos

"felnőtt tévedésben szenvedsz." 

    Már mondtam, hogy egy baba, egy kisgyerek, nem csökkent értelmű felnőtt kicsinyített változata, hanem minden gyerek, szuperinteligens csodálatos lény,

nagyon korlátozott fogalmi és nyelvi készlettel.

   Hiszen ne feledd el soha: Általában nem mi ismerjük fel az ő jelzéseiket,

hanem éppen ők fejtik meg a körülöttük lévő világ jelzéseit.