A NAP TÉMÁJA. A kosárlabda ott több mint játék
30 éve örvend Körmend
Nemzeti Sport Napilap Őri b. péter - 2006-03-20 02:51 Utolsó módosítás: 2006-03-20 02:51
Fantasztikus hangulat, tomboló közönség, meghatott játékosok, gála Körmenden abból az alkalomból, hogy a kisváros férfi kosárlabdázói 1976 márciusában játszották első NB I-es mérkőzésüket saját pályájukon.
Patonay Imre, ahogy mostanában már ritkán látható
„Győzni kell, győzni kell, hisz tudjátok, győzni kell, ha jön az ellenfél, ne félj, hisz tudjátok, győzni kell!”
Aki valaha is járt már a vasi kisvárosban, az tudja, ha a körmendi kórus énekli a szurkolók himnuszát, a semleges érdeklődő is beleborzong. Ott a kosárlabda több mint játék, több mint sport. Filozófia, életérzés. Nem véletlenül mondta Fodor Sándor egykori játékos, jelenlegi ügyvezető igazgató, amikor köszöntötte a gála olasz vendégeit, hogy a világhírű Benetton Treviso és a Körmend között nagyon sok a hasonlóság: mindkét helyen imádják ezt a sportágat, szeretik a szép nőket és bizony a jó bulikat is nagyon kedvelik.
Tahin Gyula volt technikai vezető még manapság is hihetetlen történetként meséli: az 1987-es bajnokság megnyerése után akkora volt az ünneplés a kisvárosban, hogy másnap a Szabad Európa Rádió azt mondta be, tüntettek Körmenden, mert előző nap húsáremelést jelentett be a kormány.
Méghogy tüntetés?!
A sikerek magukért beszélnek
Fantasztikus ünneplés volt, szinte az utcákon folyt a pezsgő. A mai, megszépült csarnokot látva a Somogyi Béla Utcai Általános Iskolában, valószínűtlennek tetszik az 1962-es kezdés. Szlávik Csaba, akiről még mostanság is ódákat zengenek a törzsszurkolók, arról beszélt, hogy az NB II-es termükben gyakran olyan hideg volt, hogy a bírók az olajkályhánál melegítgették a labdát, hogy pattanjon...
A dicső múlt
Most már nincs olajkályha, nem kell melegíteni a labdát, csak a helyi himnusz változatlan: „Győzni kell, győzni kell…!” A csapat sokszor eleget tett a felszólításnak: a bajnokságban három arany-, négy ezüst- és három bronzérmet nyert, míg a hazai kupában hatszor lett első.
Fiatalok: győzelem, öregek: vereségA juniorok 81–68-ra verték meg az olaszokat. Az öregfiúk – Bebes Ferenc, Harry Bell, Fodor Sándor, Lendvay György, idősebb Németh István, Patonay Imre, Szájer József, Szalay György, Szendrei Sándor, Szlávik Csaba, Szűcs József, Trummer László, Vavra Sándor, Zsebe Ferenc (Fodor Péter hiányzott, meccse volt az Albacomppal), edzők: Kristóf László, Szekeres Jenő – 61–50-re kikaptak a Benetton Trevisótól. A szervezők a telt ház bevételét a tavaly elhunyt egykori körmendi játékos, Molnár László síremlékének elkészítésére ajánlották fel.
KRISTÓF LÁSZLÓ67 éves, az 1975-ben NB II-es bajnokságot nyerő csapat edzője, majd két esztendeig az első osztályú együttes trénere:
– A nagy edzőt a nagy játékosok csinálják, nekem nagy játékosaim voltak. Sokan állítják, hogy én teremtettem meg Körmenden a kosárlabdát. Ehelyett azt mondom: élére álltam, s való igaz, ha nem így tettem volna, akkor nem lenne kosárlabda a városban.
IFJABB NÉMETH ISTVÁN27 éves, a 2003-as bajnokcsapat tagja (sérülése miatt lengyel klubja nem engedte el az ünnepségre):
– Kiskoromtól arról álmodoztam, hogy a Körmendnek, és ne a Chicago Bullsnak legyek a meghatározó játékosa. Bár sokak szerint ez nem túl nagy cél, én mégis igazán örülök, hogy elmondhatom, ennek a klubnak az egyik meghatározó kosarasa lettem. S talán az én körmendi sztorim sem ért még véget.
ZSEBE FERENC41 éves, az 1987-es és az 1996-os bajnokcsapat tagja, a 2003-as aranyérmes együttes edzője:
– Fantasztikus boldogság, hogy majd húsz éve a legjobbak lettünk, mindig remekül éreztem magam. A tavalyi elmozdításom az edzői posztról kissé sötét folt e gyönyörű palettán, de az sem homályosíthatja el a csodálatos esztendőket. Most mint másodedző teszek meg mindent az újabb körmendi sikerekért.
PATONAY IMRE53 éves, az 1987-es és az 1996-os bajnokcsapat edzője, jelenleg a klub szakmai igazgatója:
– Nem volt könnyű harminc évig az élvonalban tartani e „kisvárosban” a csapatot, remélem, a következő harminc esztendő könnyebb lesz. A legszebb emlék? 1987. április 12.: először nyert vidéki klub aranyérmet, s az a Körmend volt...! Felejthetetlen! Most a fiatalokkal foglalkozom, nagyon sok tehetséges srác jár az edzésekre, nem kell félni a jövőtől…
SZLÁVIK CSABA52 éves, az 1985-ben bronzérmes együttes tagja, az egyesület csúcstartója: 287 meccsen 6548 pontot ért el:
– 1972-ben az NB III-ban kezdtem szabadtéren, a volt lovardában, a későbbi színházteremben, a Palazzo Del Gangóban játszottunk a másodosztályban. Az első hazai NB I-es meccsen nem lehettem ott, mert a Honvédnál voltam katona, az első aranyérem megszerzése előtti évben visszavonultam, mégis szenzációs társaságban kosarazhattam, amiért még mindig köszönet.
HARRY BELL40 éves, a klub első amerikai légiósa, az 1991-ben ezüstérmet szerző együttes tagja:
– Fontosak számomra a körmendi évek. Éppen 100 meccset játszottam a csapatban. Nagyon szerettem itt lenni, 1991-ben ezüstéremnek örülhettem. Jelenleg osztrák állampolgár vagyok, Fürstenfeldben kosarazom, s edzem az U14-es és a 16-os korosztályt. Vasszentmihályon lakom, s angolt tanítok a magyar gyerekeknek.
