A megint száz lépésről? Mivel, ahogy írod, nem vagyok MSZP-s, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ne foglalkozzak különösebben a lelkivilágukkal. Ha nagy marhaságot csinálnak, felkapom a vizet, mert kényszerűségből velük kell hajóznom egy darabig, és nem szeretnék belefordulni a vízbe velük együtt.

Így aztán már az sem érdekel, mi van abban a még száz lépésben. Maga az elgondolás lehet hogy jó, lehet, hogy nem. Ha valaki eddig is efogadta őket, akkor vaószínűleg jó lesz, ha eddig sem, akkor ezzel biztosan nem fogják megnyerni.

A haladás egyébként lépésekből áll: ha valahova el akarok jutni, addig kell az egyik lábamat a másik elé tenni, amíg oda nem értek. Persze, nem mindegy, hogy eközben melyik irányba nézek, és az sem, hogy előre lépegetek-e vagy hátra. Ha kevés votl azáz lépés, közelebb kell állni... illetve dehogy, kell még száz lépés. Az Omegának bejött a tízezer lépés, van még tehát tartalék.

Feltéve, hogy Gyurcsány komolyan és őszintén gondolja, van valami logika abban, amit mond: a nagy dumák, süket jelszavak helyett dolgozni kell, menni kell.