Mint ájult virágot

Hiába mondom, hogy semmi a forma,
S a lelkem versbe hullámzása semmi -
Igazán mélyen, áldott boldogan
Versben tudok még vele együtt lenni.
Lélekzetemet visszafojtva várom,
Hogy néha-néha fölvesse a mély,
Megérkezzek egy zöld-arany hullámon.
Akkor kifogom, mint ájult virágot,
Bár arcán síri halványságot látok:
Viszem a partra. Sóhajom se hallszik.
Csókkal szárítom szétzilált haját -
S hiszem: "csak alszik".