"rajtunk is mulik,hogy a gyerekunk ranknyitja-e az ajtot oregkorunkra szivbol vagy kenyszerbol"

Ez nyilvánvalóan igaz.

Viszont mit szólsz, ha azt mondom, hogy én tudom, hogy én nem tudnék olyan szívvel, szeretettel nevelni egy gyereket, hogy ő engem szívesen látogasson?

Erre szokták azt mondani: "Ezt nem tudhatod előre." Már hogy a fenébe ne tudnám?

Pl. az én apám, aki otthagyott bennünket, és semmit sem tudok róla - na őt vajon melyik gyereke fogja látogatni? Pedig ő létrehozott két gyereket is, eleget tett társadalmi kötelességének.

Szóval már inkább azért ne látogasson senki, mert nincs, aki látogasson, minthogy azért ne látogasson, mert nem szeret.