Szerencsésen hazaérkeztünk. Röviden a következő volt a programunk:

Március 2-án érkeztünk dél körül Clark (Angeles) repterére. Volt katonai reptér, kevés szolgáltatással. Innen a Seair irodához mentünk a városba az egyik hotel mikrobuszával, akik szállást akartak ránksózni. A Seair iroda a Fields Avenuen van, a bárok környékén.
Itt kiderült, hogy az eltervezett El Nido-Busuanga párosítás semmilyen variációval nem jön össze, mert beteltek a járatok. Ezért a szomszédos internet kávézóban megvettük a jegyet a Cebu Pacific Airlines honlapján a Manila-Puerto Princesa útvonalra oda-vissza 03.03-03.09-i dátumokkal. (ezzel lemondtunk a Luzoni kalandozásokról is, úgy gondoltuk, legalább Palawanon nézzünk körül jobban).
Ezután triciklivel kimentünk a buszpályaudvarra, és szerencsénkre épp indult egy busz Manila Pasay városrészébe. A reptér itt található, és a közelében akartunk megszállni, nehogy elbaltázzuk a reggel 7 órás indulást. Megérkeztünk Manilába, a busz letett a reptér közelében, innen egy taxissal a szállásra mentünk (Townhouse Hotel). Nem egy nagy szám és a környék sem a legelitebb (néhány száz méterre nyomornegyed), de sok info szerezhető be.

Másnap hajnalban kimentünk a hotel sofőrével a domestic reptérre, meglepően sokan voltak a korai időpont ellenére. Itt a foglalási kóddal átvettük kinyomtatott repjegyünket a Cebu Pacific irodában, becsekkoltunk és vártuk az indulást. Időben elindultunk és negyed kilenc környékén megérkeztünk Puertoba (a helyiek többségében így mondják). Itt megint következett a Seair iroda, ahol próbáltuk mégegyszer kisakkozni a dolgokat immár a megváltozott feltételekkel. Annyi lett belőle, hogy délután 2 órai indulással vettünk jegyet El Nido-ba. Itt jöttem rá, hogy be lehettett volna foglalni egyes járatokat fizetés nélkül is, mert az irodás csajszi akkor hívogatta a délutáni járat utasait, hogy akkor akarnak-e jönni és.
A nagy csomagokat az irodában hagytuk és az indulásig körülnéztünk Puertoban. Ahogy R-U-D írta, tényleg rengeteg tricikli és ennek következtében nagyon büdös van. Nem sok érdekesség található itt. Valahogy eltelt az idő a gép indulásáig, ami kis késéssel el is indult. Én még ilyen kis gépen (kb. 15-20 fős) nem ültem, érdekes élmény volt. A repülőút alatt igen szép látványban volt részünk. A gép rendben leszállt, egy négyes csoport megindult gyalog El Nido irányába, gondolták, hogy arrébb majd fognak valamilyen szállítóeszközt. Mások (mi is) megvárták a tricikliket, amik 150 pesoért vittek be El Nidoba. Az odavezető út elég göröngyös és dimbes-dombos, az egyik emelkedőn le is fulladt a tricikli, ott gyalogolni kellett. Az ember az út alapján nem azt gondolja, hogy a "paradicsom"-ba, hanem a világ végére érkezett.
Végül is a tricikli letett a kinézett szállás (Gloria's cottages) előtt. A Rico's cottages bejárata közvetlen mellette volt, véletlenül itt mentünk be és az emeleten kivettünk egy szobát napi 600 pesoért. Végül is nekem nagyott bejött a szoba, erkéllyel a tengerre, szúnyoghálós ágy, tenger morajlása, lágy szellő, stb. A hangszigetelés az elég gyenge volt, de hát mit várjon az ember egy ilyen fa házikótól. Elindultunk körülnézni a környéken, érdeklődtünk a tulajtól, aki maga is szervez island hoppingokat. A túrák ára itt 1500-1800 peso/4 fő kajával (kb. 9-16 óráig). Maximum 6 fő, 5-6. ember +150/fő. A reptéren kapott El Nido Art Café & Boutique brosúra alapján rendben volt, kicsit olcsóbbnak tűnt. (Később kiderült, hogy ott 650/főtől van túra - kicsit lehúzós a svájci csajszi szerintem, nem mindenkinek svájci a fizetése).
Sötétedés után megvacsoráztunk, körülnéztünk, majd kiültünk az erkélyre és élveztük a fent leírtakat.

Folyt köv.