Most nem azért, de te elvárnád a gyerekedtől, hogy a pelenkát cserélgesse rajtad, ahelyett, hogy a saját életét élné?

Nem azt mondom, látogasson meg néha de ne erre menjen el az élete. Szerintem.

Ugyanakkor természetesen én is cserélni fogom a cserélnivalókat, mert szeretem a szüleimet (remélem nem lesz rá szükség, tudom, hogy ők sem szeretnének olyan helyzetbe kerülni, és én sem,ha öreg leszek, de ez megint más téma). De paradox módon a saját gyerekemet inkább küldeném el, hogy ne az én szenvedésemet kelljen nézegetnie (elvégre attól még szenvedni fogok, hogy ő azt lesi). Persze ez csak elmélet, gyerek nélkül, ugye.

Egyébként mindenki ezzel az öregek otthonás dumával jön örökké. Amíg élt a dédimamám, aki egy borzasztóan jó fej, nyitott, modern gondolkodású és intelligens asszony volt, mindig a nagymamámékkal lakott, ergo sosem unatkozott, mindig volt otthon, mellette valaki. Ennek ellenére, utolsó éveiben magától eljárogatott egy öregek otthonába, "napközibe", mert tökre élvezte, hogy ott vele egykorúakkal beszélgethet, jártak kirándulni, stb. Szóval nem olyan vacak hely az, mint ahogy elmondják sokan. Amíg az unokádat baromira nem érdeklik az epekőműtéted részletei, addig azt a 80 éves Mariska néni tátott szájjal fogja hallgatni.