tracy71 Creative Commons License 2006.03.16 0 0 1006
Sziasztok! Előre közlöm: én senkit nem akarok rábeszélni a gyermekvállalásra. Csupán a friss élményemet szeretném megosztani veletek. Párom is én is már túl vagyunk a 30-on (félúton XXX és XL között). 2006 januárjában kisbabánk született. Párom a tipikus "nem akarok gyereket", én az ellenkezője. A baba több mint 10 évi házasság után jött. Eddig a karrierünk, a siker, az anyagiak, az elismerések számítottak. Úgy gondoltuk, ez nagyon fontos az embernek. Aztán jött a kis tünemény, és rádöbbentett bennünket röpke pár hét alatt, hogy az igazi kihívás, és az igazi karrier az, ha valaki egy kis emberkét felnevel, gondoskodik róla. Párom él-hal a kisfiúnkért. Teljesen megváltozott (pozitív irányban), nincs olyan alkalom, amikor ne tenne legalább egy apró mozdulatot a kicsi felé. Már most sem tudná elképzelni az életünket nélküle. Pedig csak 8 hét telt el az érkezésétől. Azóta sok mindent átértékeltem. Talán nem árt gondolkodni a jövőn. Ha nem vállaltok gyereket, öregkorotokban ki lesz majd, aki rátok nyitja az ajtót? Addig, amíg élnek a szülők, és esetleg testvér is van, nem érezhető, hogy a magány mily közel van, esetleg ott kopogtat az ajtón. Addig ott van a kapocs, mely valakihez hozzáköt. De sajnos az élet kegyelten és elveszi azt, aki az életedet adta. Ekkor már úgy érezni, nincs meg a kapocs, ami a boldogságot, a biztonságot, a családot jelentette. És ez még csak a 30-as évek. Mi lesz később? És ez csak egy a sok ezer közül, ami a gyermekvállalás javára szól. Az a rengeteg élmény, amit a baba okoz (mosolya, gőgicsélése, szempillantása) nem pótolható semmivel. Nincs az a pénz és nincs az a karrier, amiért én már nem őt választanám. Tudom, nagyon kellemetlen, mikor az embert mindenki cseszegeti, hogy mikor lesz már baba? Én is átéltem. De gondolkodjatok el azon, amit leírtam. Nem a saját kényelmeteket, anyagi jóléteteket sajnáljátok bizonyos szinten feladni. Mert a gyermekvállalás való igaz, ezzel is jár. Nincs annyi időd magadra, társadra, nincs annyi idő a szórakozásra. De vajon tényleg megéri egy örök életre lemondani a babáról? Gondolkodjatok el rajta, csak ennyit kérek.....